NÉVJEGY
Hard Candy (Cukorfalat)
évjárat: 2005, amerikai
gyártó: Vulcan Productions, Lionsgate
műfajilag: thriller, pszichothriller, dráma
rendezte: David Slade
főszereplők: Ellen Page, Patrick Wilson
Az internet...az ismerkedés az interneten...az anonimitás. Mind tudjuk, mennyivel más virtuális térben ismerkedni, mint a húsvér valóságban. Eléggé személytelen az egész, ugyanakkor nem árulok el titkot azzal, amikor leírom, hogy a legtöbb ember sokkal jobban megnyílik belsőleg ilyenkor és gátlásaikat levetkőzve kerülnek egyre közelebb egymáshoz a billentyűket koptatva. Rögtön a film elején szembesülünk a ténnyel, hogy a kissé koravénnek tűnő, de rendkívül bájos 14 éves tinilány, Hayley Stark (Ellen Page) és a 32 éves fotós, Jeff Kohlver (Patrick Wilson) meglehetősen összemelegedtek virtuálisan. A hetek óta tartó chatelést személyes találkozó követi egy kávézóban, ahol felpörögnek az események és Hayley gyorsan Jeff autójában köt ki (teszem hozzá, önszántából), amivel el is húznak egy hosszú, szerpentines úton a férfi istenháta mögötti pöpec lakására, ami Jeff műterme, munkahelye és szentélye is egyben.
Beszélgetnek, iszogatni kezdenek, de Hayley nem fogadja el a felkínált italt óvatosságból és inkább ő kever valamit. Naná, hogy alkoholost. Közben érdeklődően mustrálja, milyen fiatal hölgyek fotói borítják Jeff lakásának falait. Itt már talán kezd bennünk bizseregni, hogy tudjuk mi lesz és egyszer csak kimutatja foga fehérjét a csúnya cukros "bácsi". De nem, mert az első csavarral rádöbbenünk, hogy Hayley nem éppen az az áldozati bárány fajta.
INNENTŐL KEZDVE NEM TUDOK PRO-KONTRÁT ÍRNI A FIMRŐL SPOILERMENTESEN, EZÉRT A KÖVETKEZŐ BEKEZDÉST MÁR SENKI SE OLVASSA EL, AKI SZERETNE HOMÁLYBAN MARADNI ÉS MAGA FELFEDEZNI AZ EGÉSZ SZTORIT! Ajánlani szörnyen nehéz a produkciót. Mérget vennék rá, hogy kb. a nézők 60-70%-a akarta szilánkosra fejelni vagy rúgni a képernyőjét a megtekintés alatt. Én viszont abba a maradék rétegbe tartozom, akiket teljesen ledöbbentett a Cukorfalat és én végig próbáltam a megoldást keresni, miközben a feszült légkör egy percig sem hagyott nyugton.
PRO: Bármit is írnak róla bárhol, szerintem nem nagyon lehet szó nélkül elmenni Ellen Page letaglózó alakítása mellett. Sose néztem volna ki a kiscsajból, amit itt leművelt (a Junot még nem láttam). Ez gyakorlatilag egy kétszereplős pszichothriller, ahol bitang pontosan kellett adagolni a feszültséget, a jó dialógusokat, a szereplők megnyilvánulásait, az interakciókat. Mindez az első perctől kezdve profi módon van megoldva, a kamera végig közelről veszi a színészek arcát és a legapróbb rándulásról, pislogásról sem maradunk le. A feszültség szinte kézzel tapintható és a képernyőről átszivárog valós közegünkbe. Ellen Page félelmetesen erős jelenléte mellett Patrické sem elhanyagolható, sőt. Az egész megvalósítás annyira szuggesztív, annyira rabul ejtő, hogy arra nehéz szavakat találni. Technikailag nagyon egyben van az alkotás...
KONTRA: ...ami már logikai szinten erősen vitatható, legalábbis sokak számára az lesz. A Cukorfalat egy ponton átlépi az egészséges határt. Hogy pontosan hol, azt nehéz megmondani, de onnantól minden átmegy szürreálisba. Olyanokon kezdhetünk el agyalni, hogy egy 14 éves lány nem lehet ennyire kegyetlen és számító, de ha még ilyen szinten elmebeteg és idegesítő is, képtelen véghezvinni, amit véghez visz, pláne ezzel a hideg precizitással. Vagy olyanon, hogy honnan a fenéből tud vagy tudni vél annyi bizalmas információt Jeff-ről, aki szerinte pedofil és iszonyatos bűnök száradnak a lelkén. A bizonyítékok felkutatása és mibenléte is...hogy mondjam, nem meggyőző, nem győzi meg a nézőt Jeff bűnösségéről. Nem lepődnék meg rajta, ha egy idő után valaki a pasasnak szurkolna. Magam is legyártottam a saját elméletem, de amit én találtam ki, az a megoldás is több sebből vérzett. Sokat olvastam utána a filmnek és találtam egy olyan megoldást, ami számomra az összes kérdőjelet feloldotta. Egy meglehetősen szimbolikus szemléletet, mely szerint Hayley nem is létezik fizikailag, hanem az egész művön keresztül Jeff lelkiismeretének kivetülése, ami próbálja a felszínre hozni a pedofil csávóból elméje mélyére temetett, múltban elkövetett szörnyű tetteit. Innen nézve, brutálisan jó az egész, de erre én például nem jöttem rá magamtól és az már most biztos, hogy ez egy rendkívül megosztó és felkavaró pszichothriller, ami ráadásul Jeff Kohlver drámája is egyben.
tibike: 7/10, imdb: 7,2/10 (110.608), rottentomatoes: 68%
