Anno 1996-ban a Cohen fivérek elkövették a Fargo c. filmet, amiből ha nem is őrületesen kultikus, de kult film lett. A 2014-es sorozatnak a minnesotai hangulatot, a remek karaktereket és a fekete humort leszámítva nem sok köze van az inspiráló tételhez és mégis. A Cohen-i precizitás, ami a karakterek mélységében, részletességben és jellemfejlődésében is megmutatkozik, szerintem sokkal jobban ki tudott bontakozni egy sorozat keretein belül.
Kezdjük a Billy Bob Thornton által megszemélyesített Lorne Malvo karakterével, aki egy kaméleon típusú bérgyilkos. Nem távcsöves puskákkal operál kilométerekről, hanem főleg késsel, karizmával, megtévesztéssel, előre tervezéssel, tökéletes helyzetfelismeréssel és a képességgel, hogy gyorsan személyiséget váltson, ha a helyzet megkívánja. Ez utóbbihoz nincs szüksége sminkre, parókákra vagy különböző hamisított okmányokra. Pusztán a jelenlétével és meggyőző erejével megoldja a kellemetlen szituációk oroszlánrészét. Ez egy tv-sorozat, de Billy úgy hozza le a karaktert, hogy a hideg ráz ki tőle és egyben kihúzza a farkasvigyort is az arcomra. Zseniális a pali.
Na, az ő belépése a minnesotai kisvárosi élet kellős közepébe forgatja fel fenekestül a befagyott állóvizet. Kicsit félrecsúszik egy megbízatása és az incidens során enyhébb fejsérülést szenved, minek következtében a helyi kórházban összefut a Martin Freeman által alakított Lester Nygaard-dal, akit felnőtt "férfi" létére még mindig inzultál egy régi iskolatársa és úgy egészében nézve is egy óriási pancser az emberünk. Beszélgetésbe elegyednek és Lorne megmondja Lesternek, hogy ő bizony ebben az esetben megölné az illetőt habozás nélkül, hisz a tapasztalat is azt igazolja, hogy ha egy férfi hagyja, hogy betörjék az orrát, legközelebb a gerincét törik ketté. Innentől pedig elszabadul a pokol, megsokasodnak a hullák, a helybeli rendőrségi szervtől pedig csak egy molett rendőrtisztnő (Molly Solverson - Allison Tolman játsza) használja egyáltalán az agyát és elég tökös hozzá, hogy a kibogozhatatlannak látszó bűntények nyomába eredjen.
Szerintem már a Hobbit trilógiát is Freeman alakítása vitte el a hátán, de a Fargo-ban egyszerűen brillírozik. Nagyon sokszínű a karaktere, ami nem kis jellemfejlődésen megy keresztül és válik gátlástalan és mohó salesman-né a sorozat végére a kiindulópont balfaszából, aki még egy csavart sem bír meghúzni a mosógépen rendesen. Mindez persze nem lenne, ha Lorne Malvo, az embereket szarba se néző, teljesen érzéketlen bérgyilkos nem lép be az életébe.
Nem megyek bele jobban sem a sztoriba, sem az alakításokba, sem a megvalósításba. Ez a 10 részes első évad ugyanis nálam kétségek és kérdések nélkül 10/10-et ér. Egyszerűen látni kell és igen, én jobban szerettem, mint az alapjául szolgáló filmet. Amivel aztán összehasonlítva egy teljesen önálló produktumként is több, mint megállja a helyét. Sőt, minden elvárásomat túlszárnyalta. Azon kaptam magam, hogy pár nappal a befejező rész megtekintése után újra kezdtem nézni a sorozatot és az újranézés során újabb és újabb apró, de fontos részleteket fedeztem fel, amik először a fantasztikus hangulat miatt nem tudatosultak bennem. Az már csak hab a tortán, hogy minden rész címe egy-egy logikai paradoxonra (pl. Morton villája, a krokodil dilemma), rejtélyre vagy vallásos (pl. budhista) tanításra, történetre utal, amikből aztán kiokoskodhatjuk az adott részre vonatkoztatható interpretációt.
tibike: 10/10, imdb: 9,1/10 (80.305), rottentomatoes: 98% (brutális ^^)
