Tibike filmet néz

NÉVJEGY

Das Leben der Anderen (A mások élete)

évjárat: 2006, német

gyártó/forgalmazó: Wiedemann & Berg, Bayerischer Rundfunk, ARTE, Creado Film / Buena Vista International, Sony Pictures Classics

műfajilag: dráma

rendezte: Florian Henckel von Donnersmarck

főszereplők: Ulrich Mühe, Sebastian Koch, Martina Gedeck, Ulrich Tukur, Thomas Thieme

Rég írtam már a blog-ra, de mentségemre szóljon, hogy a számítógépem agonizált kezdve a táp kinyiffantásával, amit egyéb problémák is követtek később...

...azóta meglehetősen sok filmet láttam, van miről írni, de had kezdjem a sort egy különleges darabbal, A mások életével, ami egy 2006-os német filmdráma. Az ajánlást köszönöm Norbinak.

1983 novemberében járunk Kelet-Berlinben, amikor az NDK állambiztonsági szerve, más néven besúgó rendszere még nagyon komolyan figyelte, lehallgatta a (szerintük) másként gondolkodó embereket, meg úgy kvázi mindenkit, akiben a rendszer ellenségét látták. Gerd Wiesler (Mr. Mühe) százados biztos láncszem az állambiztonságiaknál, halál nyugodt, tárgyilagos, célratörő, mégis teljesen józan, magának való figura, aki emiatt az elnyomó rendszer miatt lehet az aki, akit ez a hálózat, a munkája tesz ilyen erős karakterré és fordítva. Igazi szimbiózisban élnek.

Ez az Ulrich Mühe által szerintem zseniálisan megformált karakter ott kezd túllépni önmagán, amikor ráállítják egy sikeres színpadi szerzőre, Georg Dreyman-ra és annak barátnőjére, Christa-Maria Sieland-ra, aki pedig híres színésznő. A megfigyelés alatt fokozatosan ébred rá önmaga és az elnyomó rendszer kicsinyességére és kezdi levedleni merev kitinpáncélját is. Hogy mennyire hasonul meg saját belső világával és ez hogyan hat ki a környezetére, azt már nem árulom el. Komoly film, kicsit talán nehéz film, de mindenképp fontos film, ami egy olyan korszellemet tár elénk, amiről sokáig tabu volt beszélni és amiről a mai napig kevés film készült. Mindenkinek bátran ajánlom megtekintésre, akik épp nem egy popcorn mozira vágynak, hanem elmerülnének kissé a közelmúlt világában egy igényes film perspektívájából.

PRO: Igazából a leírásban el is mondtam. A németek tudnak nagyon jó filmeket csinálni, ezt már a 2001-es Das Experiment óta tudom. Kifogásolhatatlan, pózerkedéstől mentes színészi alakításokkal megspékelt alkotásról van szó, amit jól átgondoltak és precízen kiviteleztek.

KONTRA: Nem tudom bántani, de a maximális pontszámot összhatásban mégsem érte el nálam.

tibike: 9/10, imdb: 8,5/10 (204.144), rottentomatoes: 93%

NÉVJEGY

 Law Abiding Citizen (Törvénytisztelő Polgár)

évjárat: 2009, amerikai

gyártó: The Film Department, Overture Films

műfajilag: krimi

rendezte: F. Gary Gary

főszereplők: Gerard Butler, Jamie Foxx, Colm Meaney, Bruce McGill, Leslie Bibb

Clyde Shelton (Gerard Butler) élete egy szemvillanás alatt édeniből pokoliba fordul, ahogy otthonába betörve brutálisan végeznek feleségével és kislányával a szeme láttára. Nick Rice (Jamie Foxx) az ambiciózus ügyész alkut köt, amivel az egyik betörőt sikerül ugyan halálra ítélni (azt aki bűntárs, de nem ő végzi el a gyilkosságokat), de a másik bűnös, az igazi rossz fiú megússza az egészet élve.

Főhősünk, Mr. Shelton joggal találja az egész igazságszolgáltatási rendszert hibásnak, romlottnak és veszi saját kezébe sorsát, amikor egy több éven keresztül érlelt és kitervelt bosszúhullámot enged szabadjára nem kímélve senkit sem, akinek akár minimális köze volt szerettei halálához és az ítélethozás kedvezőtlen alakulásához.

Dióhéjban legyen elég ennyi és innentől !!!SPOJLERVESZÉLY!!! mivel most sem tudok pro-kontrát írni spojlerezés nélkül.

PRO: Első találkozásom Gerard Butlerrel felemásra sikeredett, de kezdjük a pozitívummal. Egészen addig a pontig, ahogy elkapja a gyilkost és ízekre szedi (tényleg, szó szerint - ez amúgy a film legjobb jelenete), teljes mértékben egyet tudtam érteni/érezni vele és itt félelmetes is a csávó alakítása. Nem tudom, képes lennék-e akár hasonlóra egyáltalán, de, hogy fejben ezerszer le tudnám játszani a tortúrát, amit kap tőlem az elkövető (ahogy ő is említi a film során) az biztos, ha a hozzám legközelebb álló embereket így lenulláznák. Eddig a pontig a színészi alakítás átütő, nagyon meggyőző ugye. További pozitívum a nagyon-nagyon jó alapkoncepció.

KONTRA: A feljebb említett pont kb. a film első fél órájában bekövetkezik és a főbűnös ki van iktatva. Innentől kezdve főhősünk egy magánzárkában tengődik és sorra kezdi "távolról" (a börtönből!) lemészárolni az ügyben érintett egyéb személyeket is. Elképesztő precizitással és agyassággal szisztematikusan megy végig emberről emberre. És ez így jól is hangzik talán elsőre, de a film innentől kezdve rendkívül butává válik. Először is ez a magatartás csak akkor elfogadható, ha főhősünk menet közben pszichopatává vált. Oké, tekintsük annak. Még így is teljességgel hihetetlen, hogy gyakorlatilag bejön neki minden húzás és évekre előre meg tudta jósolni, hogy az összes ember hogyan fog reagálni a megmozdulásaira, így gyakorlatilag palimadarat csinálhat Philadelphia összes hatósági szervéből. Miután pedig teljes mértékben elharapódzik az ügy, senkinek sem jut eszébe, hogy mondjuk szájpecket a szemétládának + kényszerzubbonyt és had rohadjon meg? Ugyan már?! Kvázi hagyják ámokfutni. Gyakorlatilag Shelton figurája mindent elveszít, amit az első fél órában felépítenek, teljesen hiteltelenné és embertelenné válik a karakter. Az embertelenség egy dolog, amit az alapszituáció meg is magyaráz, de a hiteltelenségre nincs mentség. A talajt az ámokfutás kezdetével saját maguk alól húzták ki a készítők és egy kivételtől eltekintve, az összes elhalálozásnál előre tudtam, hogy ki mikor és hogyan fog elpatkolni...

Továbbá Gerard még nem győzött meg arról, hogy tényleg jó színész, Jamie Foxx-ról meg tudom, hogy nagyon jó, csak ebben a filmben teljesen le van korlátozva a mozgástere. A többiek? Szóra sem érdemesek. A Törvénytisztelő polgár pedig tipikusan az a film, amin jól fel tudom baszni az agyam. Tökösen és jó alapötlettel indul, simán azonosulni tudunk a törvénytisztelő családapa alakjával, a férfival, akinek már nem maradt vesztenivalója. Szinte sodródunk az eseményekkel, hogy aztán csúszdázzunk egyet lefelé a csalódás spirálján. A katarzisnak szánt lángolós jeleneten meg nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek kínomban.

Végső értékelésem a nagyközönség és a rotten kritikusainak véleménye közé ékelődött be valahol.

tibike: 5/10, imdb: 7,4/10 (179.357), rottentomatoes: 25%

A legutóbbi egy szem Prometheus-t leszámítva mostanában sajnos nem jutott elég időm az oldalra, pedig elég sok filmet láttam, amiről nem sikerült írnom még...többek között:

Az öt legenda, Frankenweenie, Időről időre, Juno, Maisie tudja, Nascar az életem, Nord, Halálsoron, The Man From Nowhere (dél-koreai, erről úgyis írok majd), Zombieland és A boldogság nyomában.

Valószínűleg mindegyikről nem fogok írni, de ha valakit érdekel bármelyik, jelezze és akkor szakítok időt rá.

Most újabb filmek vannak terítéken, úgyhogy fogalmam sincs jelenleg, hogy melyikből születik legközelebb magamfajta elemzés :)

NÉVJEGY

Prometheus (Prometheus)

évjárat: 2012, amerikai-angol

gyártó: Scott Free Productions, Brandywine Productions, Dune Entertainment, 20th Century Fox

műfajilag: sci-fi, thriller, filozofikus, misztikus

rendezte: Ridley Scott

főszereplők: Noomi Rapace, Michael Fassbender, Charlize Theron, Idris Elba, Guy Pearce, Logan Marshall-Green

Kezdjük valahol az elején. Sok-sok évnyi böjt után ezt a filmet az alien-univerzum ortodox rajongóinak és egyébként is kvázi beharangozták úgy, mint a saga prequel-jét. Noha a böjt nem a legmegfelelőbb kifejezés most, mégiscsak helytálló valahol, ha azt nézzük, milyen szinten sikerült lejáratni ezt a franchise-t az Alien vs Predator filmekkel például...A rendezői székbe pedig nem más süppedt bele, mint a nagy öreg Ridley Scott, aki ezt az egész őrületet anno életre keltette A nyolcadik utas a halállal. Így már azért más a leányzó fekvése és persze, hogy a fanatikusok komoly elvárásokkal és szép reményekkel ültek be a vetítésre.

A történet 2089-ben nyit, amikor is Dr. Elisabeth Shaw (Noomi Rapace) és társa, Charlie Holloway (Logan Marshall-Green) régészek olyan barlangrajzokat fedeznek fel, amik elvezethetik az emberiséget az őket, azaz minket megteremtő entitáshoz. Egy multimilliomos cég vezetője, bizonyos Peter Wayland (Mr. Pearce) örömmel invesztál bele a küldetésbe, hogy a régész/tudós -páros által talált csillagtérkép alapján expedíciót finanszírozzon az űrbe.

A Prometheus űrhajót indítják a küldetésre lehibernálva és megpakolva mindenféle furcsa alakkal: flúgos biológussal, parás geológussal, laza hajóskapitánnyal, a multicéget képviselő jéghideg vezérasszonnyal (Charlize Theron) és még sorolhatnám...

...és azt kell, hogy mondjam, hogy a film a pazar, mégis zavarba ejtő nyitó jelentéhez végig többnyire hű is marad.

PRO: Semleges vagy kevésbé alien-rajongó nézőként belevágva egy nagyon kellemes és elgondolkodtató sci-fi/thriller-rel találjuk szembe magunkat, ami ugyan magán hordozza a blockbuster-ek bélyegét, de kit izgat ez a tény, ha napok, vagy akár hetek múlva is agyalunk a részleteken. Én ugyanis még mindig agyalok és magyar weboldalakon is nagyon sok információt találni a kínzó kérdésekre, ha az ember rákeres és veszi a fáradtságot. Az szerintem nem kérdés, hogy az operatatőri munka, a látvány csodálatos. A színészi játékban sem találok kifogásolhatót annak ellenére, hogy a karrierje jelenleg csúcsán tündöklő Mr. Fassbender a droid szerepében szinte lemossa a többieket ellenállhatatlan alakításával és komplex karakterével, pedig Noomi Rapace is nagyon jó és Charlize sem vall szégyent.

Mindent összevetve ez egy tipikusan olyan film, ami lassan érik be és a nézőnek is sokat kell beleáldoznia, hogy igazán kapjon az élményfaktorból. Se vége, se hossza a blogoknak és fórumoknak, amik ma is boncolgatják, mi miért és hogyan történhetett a filmben.

KONTRA: Annyian és annyi helyen leírták már, hogy akik egy kő-alien-prequelt vártak, azok joggal háborodtak fel. Ridley Scott egy zavarba ejtő filozofikus sci-fit rendezett, amire inkább illik a thriller skatulya, mint a horror, továbbá az alien saga nagyon finoman és szerintem okosan van érintve. Ez egy minimál előzményfilm, ha még kap egy-két folytatást, egyben talán kezelhető majd az egész egy alien előzményként, addig nem. Szóval ortodox alien-fanatikusok, csalódni fogtok. Viszont nem is ez a nagy baj, hanem szerintem az, hogy a semleges nézőknek sem készült igazán jó film, klasszikusról pedig pláne nem beszélhetünk. Aki sokat utána jár neten és/vagy megnézi a kivágott jelenteket DVD-n, BlueRay-en, annak rögtön más megvilágításba kerül az egész film. Az a helyzet, hogy a Prometheus-t ritka fos módon vágták össze, úgy, hogy a totál semleges nézőnek is sorjázni fognak a kérdések és a logikai bakik. Egyet említek: mi a búbánatért közelít olyan bátran a biológus a megtermett féregszerű lényhez és miért akarja még akkor is megtutujgatni, amikor annak virágszerű fejképződménye kinyílik és az egyszeri néző is érzi a kurva nagy fenyegetést? Nos, kivágtak egy jelentős jelenetet a filmből, ahol a biológus már tesztelte a féregszerű lényeket kicsibe és azok teljesen ártalmatlannak bizonyultak, sőt fel is keltették az érdeklődését. Ez egy példa, de sajnos sok ilyen van a filmben. A karakterek viselkedése, motivációi sokszor megkérdőjelezhetőek, ahogy a fizika is, pedig, tényleg érdemes utánajárni kicsit az egésznek és kiderül, milyen alaposan és körültekintően is építették fel a készítők a Prometheus-t. Csak ugye, ez elsősorban nem a nézők dolga lenne, hanem alapjáraton megfelelően kellene összevágni az anyagot...

Végszóra, a lehető legkevesebb információ birtokában, nem a trailereket szénné járatva éri meg megnézni a Prometheus-t, és főleg azoknak, akik nem egy alien előzményfilmre áhítoznak, hanem egy elgondolkodtató, olykor mégis megrázó sci-finek tudnak örülni és nem restek kutatni a felmerülő kérdések, kételyek után. Ha ez még lázba is hozza őket, az élmény csak annál nagyobb lesz.

tibike: 8/10 az extrák birtokában, amúgy 7/10, imdb: 7,1/10 (362.323), rottentomatoes: 73%

NÉVJEGY

Lone Survivor (A túlélő)

évjárat: 2013, amerikai

gyártó: Universal Pictures, Emmett/Furla Films, Foresight Unlimited

műfajilag: akció, háborús, igaz történet alapján

rendezte: Peter Berg

főszereplők: Mark Wahlberg, Ben Foster, Taylor Kitsch, Emile Hirsch, Eric Bana

Röviden vázolom a facsipesz egyszerűségű alapsztorit.

A film az amerikai haditengerészet Vörös Szárnyak Hadműveletéből építkezik, melynek a célja az volt, hogy Afganisztánban hidegre tegyenek egy tálib vezért, Ahmad Shad-ot, na meg a pereputtyát. A bevetés nagyon-nagyon rosszul sült el és a négyfős SEAL-kommandó osztag tagjaiért a történetbeli fordulat után egyenként szurkolunk, hogy túléljék azt a csapdát, amibe szépen belesodorták magukat ellenséges területen.

PRO: Igazából a kontrával kellene kezdenem, de megtartom a bevett formátumot. Szóval Peter Berg egy tökös modern háborús filmet rendezett, ez kétségtelen. Csak úgy süvítenek a golyók, jók a karakterek, lehet értük izgulni és kellőképp feszes a tempó. Nem igazán lesz nyugtunk, egy bizonyos pontig...

Amit nagyon meg kell, hogy dicsérjek, az az operatőri munka és a felvezetés. A színészekkel igazából nincs gond, Ben Foster most is kurvajó, nem csak a Yuma-ban tudott alkotni és Marky Mark is jól hozza Marcus Luttrell, a csapatdoki figuráját, sőt, nekem a Mike Murphy-t alakító Taylor Kitsch még ki is emelkedett (őt a John Carter-ből ismerhetik sokan).

KONTRA: De eljön az a pont a filmben, ahol A túlélő sem lesz más, mint a jól megszokott amerikai háborús propaganda film, és ez rohadtul kiábrándító, még akkor is, ha a film végén az egészet megpróbálják eladni valami afgán vallási-erkölcsi kóda alapján értelmezett maszlagnak és becsomagolják a manapság HWood-ban nagyon divatos igaz történet alapján köntösbe. Pont az a legszomorúbb, hogy ez a film tényleg igazi hősi halottaknak akar emléket állítani, de teszi ezt nagyon agyatlanul és végül oltári giccsesen. Amint a már szinte menni sem bíró, magára maradt Marcus-t megtalálják az afgánok, onnantól csúnya parádéba fordul az amúgy meglehetősen faszán induló film. Nagyon haragszom, tényleg! Addig a pontig, olyan kemény fizikai bakikat tudtam megbocsátani a Lone Survivor-nek, mint a: lezuhanunk a hegyről direktbe a pengeéles sziklákon, de megyünk tovább, alig fáj effektus (a lőtt sebek sem vészesek, ááá...adrenalin, vazze'); vagy az rpg elől bőven jó egy kis szikla fedezék, a kő az felfogja az rpg lövedéket, hát hogyne; vagy, hogy a doki szerint földet rakjunk a lőtt sebre, mert elhagyta az orvosi felszerelését...hagyjuk már! Parasztvakítás, mégis bekajáltam, mert pörgős, feszes volt a tempó, a film vitt magával és az ordító bakikat leszámítva állati reálisnak hatott. A színészeket is eltalálták. Mondom, volt, akiben még pozitívan is csalódtam. Ha jobban átgondolják a sérülésmodellt meg az egész fizikát és lecsapják a film kb. utolsó negyedét, akkor most egy oltári jó amcsi háborús filmről beszélgetnénk. Így, sajnos csalódás.

Sokat aláztam, de addig a bizonyos pontig azért nagyon tetszett.

Tibike: 6/10, imdb: 7,7/10 (121.131), rottentomatoes: 75%

NÉVJEGY

The Last King of Scotland (Az utolsó skót király)

évjárat: 2006, amerikai-angol

gyártó: DNA films, Film 4, Fox Searchlight Pictures

műfajilag: életrajzi, thriller

rendezte: Kevin MacDonald

főszereplők: Forest Whitaker, James McAvoy, Gillian Anderson, Simon McBurney, Kerry Washington

Idi Amin Dada (a filmben a zseniális Forest Whitaker kelti életre), a hírhedt diktátor, aki 1971-től töltötte be Uganda elnöki tisztét. Rezsimének bukása 1979-ben következett be és uralkodása idejét olyan szörnyűségek jellemezték, mint a tömeges és bírósági ítélet nélküli kivégzések, lokális politikai ellenfeleinek szinte teljes körű likvidálása, megrémítés és példát statuálás címén pedig szörnyen brutális gyilkosságok elrendelése. A borzalmak lajstromát folytathatnám.

Az ő portréja tulajdonképpen ez a film, a magnetikus karizmával rendelkező, de egyértelműen súlyosan elmebeteg emberóriás szörnyetegé. Portréját Dr. Nicholas Garrigan (James McAvoy) szemein keresztül látjuk, aki egy fiktív karakter, frissen végezte az orvosit, jól vág az esze és ő is nagyon karizmatikus személyiség, de koránt sem eléggé megfontolt. Sokkal inkább kíváncsi és kalandvágyó természet, aki büszkén felvállalja, hogy Skócia szülötte. Kalandvágya miatt Ugandában köt ki, pontosan Amin és brancsa katonai puccsának idején 1971-ben. Az események láncolata úgy hozza, hogy egy elég szerencsétlen, mégis döbbenetes kimenetelű találkozás során Amin és Nicholas nagyon személyes kapcsolatba kerülnek egymással. A vezérezredesből Uganda elnökévé avanzsált Amin hamar ajánlatot tesz a doktornak, ugyanis a fiú személye rendkívül felkelti az érdeklődését, nagyon szimpatikus neki a skót Nicholas. Amin maga is nagy rajongója Skóciának és mellszélességgel kiáll a skótok függetlenedési harca mellett. Az ajánlat pedig nem más, mint hogy Nicholas legyen az ő személyes orvosa, azaz tanácsadója is egyben...vagy egészségügyi miniszter? Végül már mi sem értjük, nem is baj, mert ez mind része a diktátor paranoid skizofréniás kórtörténetének. A srác kezdetben persze nagyon lojális, talán érzi, hogy most nagy dolgot visz végbe, de szerintem sokkal nagyobb hatással van rá Amin elsöprő kisugárzása és karaktere, meg a lehetőségek, amiket a szituáció magában rejt. Idővel az elnök közelsége miatt a felszín alá lát és amikor már menekülne, sorra záródnak be körülötte a kapuk, Amin nem ereszti.

PRO: Vagy a köztudatba nem épült be annyira ez a film, vagy én maradtam le, de nagyon. Forest Whitaker Oscar-t, Golden Globe-ot és BAFTA díjat is nyert ezért az alakításért, ja és akkor meg sem említettem, hogy James McAvoy nagyon nagyot játszott. Aki olvasgatta a blogomat, tudja már, hogy nagyon bírom a csávót, de eddig ez a csúcs, amit láttam tőle. Mindezek ellenére a film létezéséről sem tudtam, amíg a közelmúltban kicsit jobban bele nem túrtam James "régebbi" (2010 előtti) filmjeinek a listájába. Szóval a színészi teljesítményről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, a díjakat is megérdemeltnek érzem és én még McAvoy-nak is adtam volna valamit szívem szerint. De minden másról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a film kapcsán. Akit kicsit is érdekelnek a történelmi életrajzi filmek, vagy szeretne betekintést nyerni egy diktátor fejébe, azoknak csak ajánlani tudom. Akik pedig rajonganak a két főszereplő valamelyikéért, nos, nekik ez kötelező darab, úgy vélem.

KONTRA: Nem tudom bántani a filmet. Igazából egy minimális utánajárás a történteknek és Idi Amin személyének nem árt a megtekintés előtt, mivel az események nincsenek a nézők szájába rágva, plusz a véges játékidő miatt több fontos történést csak felszínesen érint a film, de ezek sem róhatók fel hibának, mert nem az a film lényege, hogy a történelmet aprólékosan vázolja számunkra.

Nagyszerű alkotás a The Last King of Scotland, amit vétek lenne kihagyni.

tibike: 10/10, imdb: 7,8/10 (119.949), rottentomatoes: 87%

NÉVJEGY

Pacific Rim (Tűzgyűrű)

évjárat: 2013, amerikai

gyártó: Legendary Pictures, Warner Bros. Pictures

műfajilag: akció, sci-fi

rendezte: Guillermo del Toro

főszereplők: Charlie Hunnam, Idris Elba, Rinko Kikuchi, Ron Perlman, Charlie Day

Az emberiség nagyot koppan, amikor az idegenek nem kontinensnyi űrhajókon, nem teleportálva vagy időugrással és legfőképp nem nagy szemű hiperintelligens lények formájában köszönnek be a Föld nevű bolygóra, hanem a Csendes-óceán mélyén nyugvó törésvonalon át kukkantanak be aranyos, fúrótorony méretű kaiju-k formájában.

Az emberi faj persze felveszi a küzdelmet és a szörnyek ellen megépítik a gigantikus robo-szörnyeket, az úgynevezett jager-eket, amiket párban irányítanak a pilóták. A két vezető idegrendszerét összekötik és az irányítás közben elméjük megnyílik egymás előtt, szinte mindent tudnak, tudni fognak egymásról. Így természetesen, a megfelelő párok kiválasztása a jager-vezetésre nem egyszerű feladat.

Az igazi probléma akkor jelentkezik, amikor egyre durvább besorolású kaiju-k jönnek át a törésvonalon és egyre több jager-t zúznak le. A projektet már majdnem lehúzzák a budin és a nagyfejű sokpénzes államirányító bácsik másban kezdenek el gondolkodni, építsünk bazinagy falakat inkább a nagyvárosok köré, azt jól van. Na, egy ilyen falnak az építkezési munkálatairól kell visszahívni a kitűnő jager-pilótát, Railegh-t (Charlie Hunnam), aki egy tragikus kimenetelű bevetés után évekkel ezelőtt otthagyta a programot.

PRO: Ordító hibái ellenére a Tűzgyűrű egy szórakoztató film, rendkívül látványos, akciódús és egy csipetnyi egzotikumot is sikerült belecsempészni a kaiju-k fiziológiai kutatásaival, a szervkereskedelemmel, a falak építései körüli atmoszférával és persze Rinkóval :) És ha itt tartunk, a film nagy pozitívuma, hogy benne van Rinko Kikuchi :)

KONTRA: Ha röviden kellene fogalmaznom, milyen is volt a Tűzgyűrű...hát, jó volt - mondanám. Megnéztem, tetszett, de másnap felkeltem és alig tudtam bármit is felidézni belőle. Hiába nem az a fajta film, amin napok múlva is agyalnom kellene, de kimagasló akciójelenetek se ugrottak be, pedig az egész film egy "gyöngysor", ami vékony történetcérnára húzott akciógyöngyökből áll. Arra jöttem rá, hogy annak ellenére, hogy vizuálisan pöpecül megkreált a Tűzgyűrű és a színvonala is stabil, meglehetősen jellegtelen is. Rinko kisasszonyt bírom, mint az kiderült, de itt csak díszlet volt és a Sons of Anarchy kultikus TV-sorozatból ismert Charlie Hunnam játéka is olyan volt, mintha a motoros sorozat munkálataiból ficcent volna le egy-két napra leforgatni a Pacific Rim-et. Ugyanúgy markolászott a pöcse felé, dőlt meg és ugyanazzal a kb. háromféle pofával nézett a kamerába. A SOA-t nem akarom bántani, mert egy marhajó sorozat. Onnan amúgy Mr. Perlman-t is sikerült átemelni ide. Nem is volt rossz. Igazából ezt érzem az egész filmmel kapcsolatban, tényleg nem rossz, de semmi maradandó. Inkább a köré épülő szubkultúra az, ami maradandó. Jómagam is kisebb enciklopédia-szerű weboldalak böngészésén kaptam magam, ahol a különböző kaiju-kat vették górcső alá.

Nálam 6 pont, ennek ellenére ajánlom, és pontoztam úgy, hogy a klasszikus Neon Genesis Evangelion anime sorozat nagy kedvencem. Sokan, akik szeretik, nem adnának a Tűzgyűrűre 2 pontot se, de a kettőnek egymáshoz a mecha-kon kívül nem sok köze van. A műfaji skatulyák közül pedig szerintem az akció a hangsúlyosabb.

 tibike: 6/10, imdb: 7,1/10 (252.504), rottentomatoes: 72%

NÉVJEGY

The Secret Life of Walter Mitty (Walter Mitty titkos élete)

évjárat: 2013, amerikai

gyártó: Samuel Goldwyn Films, Red Hour Films, New Line Cinema, TSG Entertainment, 20th Century Fox

műfajilag: romantikus, kaland

rendezte: Ben Stiller

főszereplők: Ben Stiller, Kristen Wiig, Sean Penn, Adrian Martinez, Adam Scott

A film állítólag egy 1947-es őskövület újragondolása Ben Stiller szájíze szerint. Az eredetit nem láttam.

Rendezőnk egyben a főhőst, Walter Mittyt is alakítja, aki a centrumban van, róla szól minden, mégis könnyen magunkénak érezhetjük a karaktert. Ugyanis nagy problémája, hogy túl élénk a fantáziája, ami szerencsére nem mások rovására manifesztálódik, sokkal inkább pozitív (szuper)hősként éli bele magát saját agyszüleményeibe, ahol éppen mentőakciót hajt végre, vagy teszem azt párkapcsolatban hódít.

A húsvér valóságban Walter a Life magazin egyik "alantas" munkáját végzi, ő a negatívos guru. Guru, de egy darab beosztottal kábé. A sok képzelgés után pedig a húsvér valóságban akad rá a nőre, aki igazán megmozgatja. Annyira, hogy a menedzsment váltáson és kaotikus állapoton átmenő Life magazinnál apró nyomokon indul el, kitörve légvárai falai közül, hogy a nagyvilágban megtaláljon egy hiányzó, titokzatos képkockát és talán az igazi szerelmet és boldogságot is egyben.

PRO: Nem szeretem Ben Stillert, és ez az első filmje, amit láttam azok közül, ahol rendezőként is működik, de ezzel meg is vett kilóra. Miután belevág a nagy utazásba hősünk, elképesztően gyönyörű tájakon vezet végig útja és egy igazán felemelő kalandban lesz része, ahogy szerintem a legtöbb nézőnek is. Habár nem úgy aposztrofálják, mint családfilmet, illik családtagokkal megnézni. Remélhetőleg élénk a fantáziájuk, ha meg nem, akkor reméljük, a filmtől majd megélénkül :) A legnagyobb pozitív csalódás ez nekem Ben Stillertől eddig.

KONTRA: Hagyjatok azzal, hogy nem olyan, mint az eredeti. Nem láttam, nem érdekel és nélküle is frankón szórakoztam. Viszont az engem is zavart, hogy a mű elején túl sok volt a képzelgés, kb. 5 percenként kalandozott el Walter és hiába a csúcslátvány, a film igazán onnan indult be, amikor a képzelgések elmaradoztak és a látványorgiát maga a táj és nem a CGI szolgáltatta. Negatívumnak még annyit, hogy valahogy a nagy katarzisélmény kimaradt, így "csak" egy olyan film lett végül számomra, ami tele van rendkívül kellemes, fontos pillanatokkal, de valami hiányzott a finish-ből.

tibike: 8/10, imdb: 7,4/10 (134.157), rottentomatoes: 51%

NÉVJEGY

Hugo (A leleményes Hugo)

évjárat: 2011, amerikai

gyártó: GK Films, Infinitum Nihil, Paramount Pictures, Entertainment Film Distributors

műfajilag: családi, kaland

rendezte: Martin Scorsese

főszereplők: Asa Butterfield, Chloe Grace Moretz, Jude Law, Christopher Lee, Sacha Baron Cohen, Sir Ben Kingsley, Ray Winstone, Emily Mortimer

Hugo apukája órásmester, aki egy csúnya balesetben veszíti el életét. A történtek után iszákos nagybátyja veszi magához a kisfiút, aki a pályaudvar monstre óráinak felhúzásáért felelős és a lényeget gyorsan meg is tanulja Hugo, ami nemcsoda, hiszen istenadta tehetsége van az órás mesterséghez. Viszont Hugot a bácsikája faképnél hagyja, így titokban kell tovább működésben tartania az órákat, mert a tenyérbemászó állomásfelügyelő kiéhezve vadászik az árva kölykökre az egész pályaudvar területén.

Apja után örökségként csak egy nem működő, furcsa gépember marad a fiúra, amihez szabad idejében mindig próbál alkatrészeket szerezni (na, nem éppen törvényes úton) és működésre bírni azt bízva abban, hogy halott édesapja a szerkezeten keresztül üzenhet majd neki. Egy alkatrész lopás alkalmával lebukik és a játékbolt tulajdonosa elkobozza a Hugo számára felbecsülhetetlen értékű tervrajzos füzetecskét. Az árus lánya, a fiatal Isabelle viszont úgy gondolja, titokban valahogy segíteni fog Hugonak.

PRO: Lenyűgöző látványú, aranyos családi film, amit egyszer mindenképp érdemes megnézni otthoni környezetben, feleséggel, gyerekekkel.

KONTRA: Scorsese most bukott nálam. Számomra ugyan kellemes, de maradandó nyomokat nem hagyó és unalmas próbálkozás lett a Hugo, ami egy egyszer nézős családi film és semmi több. Nem moziban láttam, így a látványból is kevesebb élmény jutott nekem, mint annak, aki a vetítőteremben élvezhette. A nagyobb nevek, mint Jude Law, Ray Winstone vagy Emily Mortimer olyan nyúlfarknyi szerepeket kaptak, hogy szinte semmit sem tudtak hozzáadni a film értékéhez, Cohen úr meg állati idegesítő volt a felügyelő szerepében. Sir Ben Kingsley az egyetlen, akinek a munkáját átlagon felülinek tudom értékelni a színészgárdából. És akkor térjünk rá a gyerekekre. Asa (Hugo) játéka nem tetszett, Chloe Grace (Isabelle) pedig oltári nagy csalódást okozott a Kick-Ass után. Teljesen sótlan volt a gyerekszínészek játéka és semmiféle kémia nem működött (látta valaki a Super8-at? na ott aztán állati jók voltak a gyerekszínészek szerintem). Sokszor éreztem azt, hogy olyan, mintha felolvasnák a szövegeiket. Pedig ugye nem is hangzik rosszul az alapsztori és ha hozzávesszük a vizuális orgiát, ami még monitoron is ütős volt, akkor én bizony ezt a mozit egy kihagyott ziccernek érzem. Akkor is, ha örökzöld alkotás, amit évek múlva előveszünk akkor sem lett volna belőle, ha az általam felvetett hibákat orvosolják.

Szerintem ez az utóbbi évek legtúlértékeltebb filmje és pont.

tibike: 4/10, imdb: 7,6/10 (194.627), rottentomatoes: 94%

NÉVJEGY

Hard Candy (Cukorfalat)

évjárat: 2005, amerikai

gyártó: Vulcan Productions, Lionsgate

műfajilag: thriller, pszichothriller, dráma

rendezte: David Slade

főszereplők: Ellen Page, Patrick Wilson

Az internet...az ismerkedés az interneten...az anonimitás. Mind tudjuk, mennyivel más virtuális térben ismerkedni, mint a húsvér valóságban. Eléggé személytelen az egész, ugyanakkor nem árulok el titkot azzal, amikor leírom, hogy a legtöbb ember sokkal jobban megnyílik belsőleg ilyenkor és gátlásaikat levetkőzve kerülnek egyre közelebb egymáshoz a billentyűket koptatva. Rögtön a film elején szembesülünk a ténnyel, hogy a kissé koravénnek tűnő, de rendkívül bájos 14 éves tinilány, Hayley Stark (Ellen Page) és a 32 éves fotós, Jeff Kohlver (Patrick Wilson) meglehetősen összemelegedtek virtuálisan. A hetek óta tartó chatelést személyes találkozó követi egy kávézóban, ahol felpörögnek az események és Hayley gyorsan Jeff autójában köt ki (teszem hozzá, önszántából), amivel el is húznak egy hosszú, szerpentines úton a férfi istenháta mögötti pöpec lakására, ami Jeff műterme, munkahelye és szentélye is egyben.

Beszélgetnek, iszogatni kezdenek, de Hayley nem fogadja el a felkínált italt óvatosságból és inkább ő kever valamit. Naná, hogy alkoholost. Közben érdeklődően mustrálja, milyen fiatal hölgyek fotói borítják Jeff lakásának falait. Itt már talán kezd bennünk bizseregni, hogy tudjuk mi lesz és egyszer csak kimutatja foga fehérjét a csúnya cukros "bácsi". De nem, mert az első csavarral rádöbbenünk, hogy Hayley nem éppen az az áldozati bárány fajta.

INNENTŐL KEZDVE NEM TUDOK PRO-KONTRÁT ÍRNI A FIMRŐL SPOILERMENTESEN, EZÉRT A KÖVETKEZŐ BEKEZDÉST MÁR SENKI SE OLVASSA EL, AKI SZERETNE HOMÁLYBAN MARADNI ÉS MAGA FELFEDEZNI AZ EGÉSZ SZTORIT! Ajánlani szörnyen nehéz a produkciót. Mérget vennék rá, hogy kb. a nézők 60-70%-a akarta szilánkosra fejelni vagy rúgni a képernyőjét a megtekintés alatt. Én viszont abba a maradék rétegbe tartozom, akiket teljesen ledöbbentett a Cukorfalat és én végig próbáltam a megoldást keresni, miközben a feszült légkör egy percig sem hagyott nyugton.

PRO: Bármit is írnak róla bárhol, szerintem nem nagyon lehet szó nélkül elmenni Ellen Page letaglózó alakítása mellett. Sose néztem volna ki a kiscsajból, amit itt leművelt (a Junot még nem láttam). Ez gyakorlatilag egy kétszereplős pszichothriller, ahol bitang pontosan kellett adagolni a feszültséget, a jó dialógusokat, a szereplők megnyilvánulásait, az interakciókat. Mindez az első perctől kezdve profi módon van megoldva, a kamera végig közelről veszi a színészek arcát és a legapróbb rándulásról, pislogásról sem maradunk le. A feszültség szinte kézzel tapintható és a képernyőről átszivárog valós közegünkbe. Ellen Page félelmetesen erős jelenléte mellett Patrické sem elhanyagolható, sőt. Az egész megvalósítás annyira szuggesztív, annyira rabul ejtő, hogy arra nehéz szavakat találni. Technikailag nagyon egyben van az alkotás...

KONTRA: ...ami már logikai szinten erősen vitatható, legalábbis sokak számára az lesz. A Cukorfalat egy ponton átlépi az egészséges határt. Hogy pontosan hol, azt nehéz megmondani, de onnantól minden átmegy szürreálisba. Olyanokon kezdhetünk el agyalni, hogy egy 14 éves lány nem lehet ennyire kegyetlen és számító, de ha még ilyen szinten elmebeteg és idegesítő is, képtelen véghezvinni, amit véghez visz, pláne ezzel a hideg precizitással. Vagy olyanon, hogy honnan a fenéből tud vagy tudni vél annyi bizalmas információt Jeff-ről, aki szerinte pedofil és iszonyatos bűnök száradnak a lelkén. A bizonyítékok felkutatása és mibenléte is...hogy mondjam, nem meggyőző, nem győzi meg a nézőt Jeff bűnösségéről. Nem lepődnék meg rajta, ha egy idő után valaki a pasasnak szurkolna. Magam is legyártottam a saját elméletem, de amit én találtam ki, az a megoldás is több sebből vérzett. Sokat olvastam utána a filmnek és találtam egy olyan megoldást, ami számomra az összes kérdőjelet feloldotta. Egy meglehetősen szimbolikus szemléletet, mely szerint Hayley nem is létezik fizikailag, hanem az egész művön keresztül Jeff lelkiismeretének kivetülése, ami próbálja a felszínre hozni a pedofil csávóból elméje mélyére temetett, múltban elkövetett szörnyű tetteit. Innen nézve, brutálisan jó az egész, de erre én például nem jöttem rá magamtól és az már most biztos, hogy ez egy rendkívül megosztó és felkavaró pszichothriller, ami ráadásul Jeff Kohlver drámája is egyben.

tibike: 7/10, imdb: 7,2/10 (110.608), rottentomatoes: 68%