Tibike filmet néz

Szomorú, lezáró poszt következik. Régen meg kellett volna már írnom, de nem volt hozzá erőm. 

Szeretett férjem, aki slartibartfast néven írta, szerkesztette ezt a blogot, humorral és érvekkel alátámasztott véleménnyel írta meg kritikáit, hol lelkesen, hol kevésbé, rövid, háromnapos küzdelem után 2016. április 16-án, súlyos betegségben elhunyt. Halála váratlan volt, állapotáról sem Ő, sem mi, a családja nem tudtunk semmit, betegségének semmi komoly előjele nem volt.

Mély, soha nem szűnő űrt hagyva bennem, aki a felesége voltam, és kisfiunk életében, amit ő még nem érez, mert nagyon pici, de később ő is rádöbben majd. 

Az interneten, többféle fórumon , többféle néven volt jelen: ő volt a WoW-ban Alvar, az animeaddicts-on renegate, a moly.hu-n és még jó néhány oldalon, valamint a When Love Will Overcome zenés blogon BlissX, de nekem ő Fúder Tibor marad, mindörökre. 

Blogját és mindennemű írását igyekszem megőrizni, hogy a gondolatai itt maradhassanak velünk.

Kicsi férjecském! Soha nem feledlek! Hiszen megígértem Neked!

1984. 12. 26.- 2016.04.16.

Igen, elindult végre magyarul is.

Lehet örülni :)

Kritika...majd ha a végére értem.

Na, ha valamiről, erről már rég írnom kellett volna. Ne nehezteljetek, ha nem vesézem ki (muhahha), hogy miről is szól, miből is áll össze a második évad, legyen annyi elég, hogy akik hívek lettek az első során, azok maradjanak is de keményen a sorozat mellett, mert a második évad minden képzeletet felülmúlva fogja meghálálni a nézői hűséget.

Hiába a Breaking Bad zsenialitása, a 24 folyamatos feszültség fenntartása és izgalmai, a Vikingek érdekes és számomra új ízt kölcsönző világa, a Trónok harca grandiózussága...a Hannibal a második évaddal olyan magasra tette a lécet, hogy csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla és TV-sorozatok tekintetében jelenleg csak a Fargo első évadával tudom egy lapon említeni. Egyszerűen maximális szinten szolgálja ki a rajongókat mind esztétikai, vizuális téren, mind pedig tartalmilag. Alapból egy rendkívüli szerepcserével indítunk. Will Graham vasrácsok mögül néz vissza ránk, mint elítélt tömeggyilkos, aki lassan már maga sem tudja, hogy igazak-e a fejére olvasott vádak...na jó, azért tudja, tud ő mindent, majdnem mindent és ez adja meg az évad pikantériáját. Will karaktere kis térbe zárva sokkal erőteljesebb, mint az első évadban, Hannibal meg beáll eleinte a jófiúk közé brutál mészárlásokat analizálni...és hogy milyen Mads Mikkelsen? Ugyanolyan zseniális, mint eddig. A sorozat elért arra a pontra, hogy nekem a Hannibal saga-ról már nem Sir Antony Hopkins ugrik be, hanem bizony Mads. Az ő általa megformált Hannibal Lecter sokkal kifinomultabb, letisztultabb és egyben mélyebb, brutálisabb szörnyeteg. Maga az első rész egy igen király jelenettel nyit, ami előrevetíti az eseményeket és az utolsó részben keretbe is foglalja az egész évadot egy olyan évadzáró résszel, amitől hosszú ideig nem tértem magamhoz, annyira precízen, fennkölten és fantasztikusan lett összerakva és megrendezve.

Nálam ez 10/10. Bryan Fuller megcsinálta, új dimenzióba helyezte az egész Hannibal "univerzumot" és nem hogy elvett volna a karakterek vagy a történet értékéből, hanem rengeteget adott hozzá.

Tűkön ülve várom a harmadik évadot.

amerikai-angol életrajzi dráma. rendezte: Danny Boyle. főszerepben: James Franco.

*****

Danny Boyle adott már nekünk kultot a Trainspottingot illetően, neki köszönhetjük a megosztó A part c. filmet és többek között a Gettómilliomost, a 28 nappal később őrületét és a 2013-as Transzot is ő követte el. A 127 óra valahogy mégis kimaradt nekem idáig.

Innentől SPOILERVESZÉLY annak, aki nincs tisztában az eredeti sztorival és annak tudta nélkül nézné meg!

A film esetében az igaz történeten alapuló szöveg valóban nem kacsa. Hőse, Aron Ralston valós figura, aki 2003-ban Utah dél-keleti részein bolyongva a kanyonokban olyan szerencsétlenül esett, hogy a jobb alkarját a sziklafalhoz nyomta egy óriási kő, ami teljesen beékelődött a szűkösen álló falak közé. Aron öt napot töltött a kanyonban minimális vízkészlettel és végül az önamputáció végrehajtásához is eljutott egy csorba bóvlibicska segítségével, hogy életét mentse az elképesztő helyzetből, a kanyon fogságából. 

Nincs is miről nagyon tovább beszélni a történetet illetően, nem akartam ám spoilerezni, a nézők 90%-a úgyis tudja, miről szól ez a film, mielőtt nekiülne. Itt a megvalósításon van a hangsúly és az valami fergeteg lett. Először is James Franco a szerepre zseniális húzás volt, az egyszemélyes dráma minden apró mozdulatát briliáns játékkal adja vissza, legyen szó a bogaras és kalandvágyó túrázó merész vállalásairól vagy a baleset után egyre jobban kétségbe eső és vizionáló áldozatról. Bár az igazat megvallva Aron nem esik annyira kétségbe, ahogy egy átlagember tenné azt. Félelmetes egy fazon, aki még a legreménytelenebb helyzetben is képes poénkodni és szorult helyzetéből kisebb showt varázsolni. Majd meglátjátok. Játékának Danny Boyle remek táptalajt biztosít. A 127 óra képi világa végig nagyon klipszerű, az aláfestő zenék nagyon el vannak találva; az osztott képernyő, az önkamerázás, Aron hallucinációi mind-mind egy csodás egyveleget alkotnak és ez a szubsztancia nem engedi, hogy a drámai (igaz) történet átlépje a giccshatárt, aminek külön örülök. Az alkotás tetőpontján pedig eljutunk egy annyira zsigeri jelenethez, amire nehéz szavakat találni, pláne amikor a valóságot akarjuk hozzápárosítani. Pedig ha nem is 100%-ig így, de ez megtörtént és a 127 óra annyira ügyesen járja a kötéltáncot a dráma és feszültségfenntartó túlélő film kötelén, hogy egyszer sem lép mellé. Az elején például annyira királyul nyit a kerékpárral a terepnek nekivágó nyegle Aronnal, hogy szinte kedvem lett volna nekem is nyeregbe szökkenni és terepbicajozni, akkor is ha az első ugratástól tuti pofára esnék. A karakter lelkesedése, küzdeni akarása pedig a legvégsőkig kitart, a mélypontokat áthidalva természetesen.

Remek film és nekem momentán leesett az állam tőle.

tibike: 10/10, imdb: 7,6/10 (249.050), rottentomatoes: 93%

amerikai-angol sci-fi. rendezte: Christopher Nolan. főszerepben: Matthew McConaughey, Anne Hathaway, Jessica Chastain, Michael Caine, Matt Damon.

*****

Ó, annyi mindent hallottam és olvastam már erről a filmről, mielőtt végre meg tudtam nézni. Pedig én próbáltam kizárni az információt, de az csak zúdult rám. Be kell vallanom, hogy eredeti nyelven vágtam bele először egy olyan estén, amikor hullafáradt voltam és bizony belealudtam a filmbe és kb. annyi szűrődött át, hogy most megint meg kell menteni az emberiséget, brrrr...ne már! Akkor el is véreztem az első fél órában. Aztán újrakezdtem magyar szinkronnal.

A történetről elég annyi, hogy ha a Földet nem is, de az emberiséget a pusztulás fenyegeti. Olyan szinten sikerült mindent tönkre vágnunk, hogy porviharok és a teljesen kedvezőtlen éghajlati körülmények egyre jobban ellehetetlenítik a különböző élelmiszer alapkomponensek vetését, betakarítását. Jobbára már csak kukoricát lehet vetni és mindent por borít, még a lakásbelsőket is.Főhősünk, Cooper ebben a világban él, de szinte csak testileg, ő ugyanis űrpilóta volt még abban az időben, amikor a világnak pilótákra, mérnökökre és értelmiségekre volt szüksége. A film jelenében elsősorban farmerekre van szükség, akik ebből a posványból is ki tudják hozni még, amit lehet. Így a Coopert alakító Matthew Mc. nem csoda, ha csodabogárként mászkál ebben a földi pokolban, őt még mindig a felfedezések és az ember kilépése a nagyvilágba vonzza. Kétgyerekes családapaként feleség nélkül ez az alapleütés jól megadja a karakter kettősségét, belső tusáját.

Minden megváltozik, amikor Cooper lányával, Murphyvel együtt megmagyarázhatatlan módon helykoordinátákra lel és azok egy már feledésbe merülő világhírű szervezethez vezetik el őket, ahol beindul a móka és Coopernek megmutatják a lehetőséget, miként menekülhet meg az emberiség a kihalás széléről.

Hú, nagyon misztikusan szórtam ide ezt a sok badarságot, de egyszerűen nem akarok semmi poént lelőni. A lényeg, hogy innentől egy fantasztikus utazás veszi kezdetét, amit a sci-fi szeretőknek egyszerűen bűn kihagyni. Új galaxist is meg fogunk látogatni :)

Nehéz összeszedetten írnom a filmről, mert még mindig a hatása alatt vagyok. Mr. Nolan megint zseniálisat rendezett. A film utolsó harmadában kiosztott gyomrosokat olyannak éreztem, mit anno az Eredetnél, még akkor is, ha egy szinttel az Interstellar lemarad a nagy kedvencemtől. A mozi alá Hans Zimmer végig nagyon hangulatos és korrekt zenét tol a néző arcába, az operatőri munka csillagos ötös. Hallottam olyat, hogy Nolan nem ért az érzelmekhez. Nem igaz. Ha valahol, ebben a filmben bizonyítja, hogy de. A végső harmadnál nagy mértékű nyitottság kell a fikcióra, ezt belátom. A laikus néző azt fogja mondani, mi a jóélet történik, mi ez a fos már?! Az ortodox sci-fi néző legyint majd jó eséllyel, hogy Nolan olyan irányba vitte el az egészet, ami tudományosan kurvára megalapozatlan és utat nyitott a saját agymenésének. Még jó, hogy én a két tábor közé ékelődöm be. Igen, ez a film inkább fiction, mint science. Szerintem. Nolan pedig nagyon jól találja meg azt az utat, amivel agyszüleményének mondanivalóját a megfelelő hallgatóságnak megfelelő formában tudja átadni úgy, hogy azok még napok múlva is ezen gondolkodjanak. Értelem és érzelem mesteri összelinkelése az Interstellar, aminek ugyan vannak hibái, de számomra tipikusan az a film, ahol pont leszarom őket.

tibike: 9/10, imdb: 8,7/10 (594.998), rottentomatoes: 72%

Anno 1996-ban a Cohen fivérek elkövették a Fargo c. filmet, amiből ha nem is őrületesen kultikus, de kult film lett. A 2014-es sorozatnak a minnesotai hangulatot, a remek karaktereket és a fekete humort leszámítva nem sok köze van az inspiráló tételhez és mégis. A Cohen-i precizitás, ami a karakterek mélységében, részletességben és jellemfejlődésében is megmutatkozik, szerintem sokkal jobban ki tudott bontakozni egy sorozat keretein belül.

Kezdjük a Billy Bob Thornton által megszemélyesített Lorne Malvo karakterével, aki egy kaméleon típusú bérgyilkos. Nem távcsöves puskákkal operál kilométerekről, hanem főleg késsel, karizmával, megtévesztéssel, előre tervezéssel, tökéletes helyzetfelismeréssel és a képességgel, hogy gyorsan személyiséget váltson, ha a helyzet megkívánja. Ez utóbbihoz nincs szüksége sminkre, parókákra vagy különböző hamisított okmányokra. Pusztán a jelenlétével és meggyőző erejével megoldja a kellemetlen szituációk oroszlánrészét. Ez egy tv-sorozat, de Billy úgy hozza le a karaktert, hogy a hideg ráz ki tőle és egyben kihúzza a farkasvigyort is az arcomra. Zseniális a pali.

Na, az ő belépése a minnesotai kisvárosi élet kellős közepébe forgatja fel fenekestül a befagyott állóvizet. Kicsit félrecsúszik egy megbízatása és az incidens során enyhébb fejsérülést szenved, minek következtében a helyi kórházban összefut a Martin Freeman által alakított Lester Nygaard-dal, akit felnőtt "férfi" létére még mindig inzultál egy régi iskolatársa és úgy egészében nézve is egy óriási pancser az emberünk. Beszélgetésbe elegyednek és Lorne megmondja Lesternek, hogy ő bizony ebben az esetben megölné az illetőt habozás nélkül, hisz a tapasztalat is azt igazolja, hogy ha egy férfi hagyja, hogy betörjék az orrát, legközelebb a gerincét törik ketté. Innentől pedig elszabadul a pokol, megsokasodnak a hullák, a helybeli rendőrségi szervtől pedig csak egy molett rendőrtisztnő (Molly Solverson - Allison Tolman játsza) használja egyáltalán az agyát és elég tökös hozzá, hogy a kibogozhatatlannak látszó bűntények nyomába eredjen.

Szerintem már a Hobbit trilógiát is Freeman alakítása vitte el a hátán, de a Fargo-ban egyszerűen brillírozik. Nagyon sokszínű a karaktere, ami nem kis jellemfejlődésen megy keresztül és válik gátlástalan és mohó salesman-né a sorozat végére a kiindulópont balfaszából, aki még egy csavart sem bír meghúzni a mosógépen rendesen. Mindez persze nem lenne, ha Lorne Malvo, az embereket szarba se néző, teljesen érzéketlen bérgyilkos nem lép be az életébe.

Nem megyek bele jobban sem a sztoriba, sem az alakításokba, sem a megvalósításba. Ez a 10 részes első évad ugyanis nálam kétségek és kérdések nélkül 10/10-et ér. Egyszerűen látni kell és igen, én jobban szerettem, mint az alapjául szolgáló filmet. Amivel aztán összehasonlítva egy teljesen önálló produktumként is több, mint megállja a helyét. Sőt, minden elvárásomat túlszárnyalta. Azon kaptam magam, hogy pár nappal a befejező rész megtekintése után újra kezdtem nézni a sorozatot és az újranézés során újabb és újabb apró, de fontos részleteket fedeztem fel, amik először a fantasztikus hangulat miatt nem tudatosultak bennem. Az már csak hab a tortán, hogy minden rész címe egy-egy logikai paradoxonra (pl. Morton villája, a krokodil dilemma), rejtélyre vagy vallásos (pl. budhista) tanításra, történetre utal, amikből aztán kiokoskodhatjuk az adott részre vonatkoztatható interpretációt.

 tibike: 10/10, imdb: 9,1/10 (80.305), rottentomatoes: 98% (brutális ^^)

amerikai thriller. rendezte: David Fincher. főszerepben: Ben Affleck, Rosamund Pike.

*****

David Fincher neve mindig garancia a magas színvonalra és ez most sincs másképp. Egy bestseller regényt adaptált a filmvászonra. Nem először.

A Holtodiglan egy - a maga módján - rendkívül különleges házaspárról szól. Amy és Nick úgy gabalyodnak egymásba kapcsolatuk elején, amiről a legtöbb ember álmodik. Vibrál közöttük a levegő, egymás frappáns beszólásait űberelik sziporkázva. Egyértelmű, hogy egymásnak lettek teremtve és hamar bele is vágnak a közös életbe. Amyről egy széles körökben ismert ikonikus mesefigurát mintáztak még gyerekkorában, így az amúgy is maximalista és tehetős családból származó hölgy meglehetősen nagy népszerűségnek örvend és ezzel ő teljes mértékben tisztában is van. Ezzel szemben Nick hiába karizmatikus, jó homorú és bánik briliánsan a szavakkal, még a kocsmájába - amit lánytestvérével közösen visznek - is Amy pénze van alaptőkeként befektetve. És ez csak egy aspektus azok közül, amik a kívülről tökéletesnek látszó kapcsolat felett amolyan Damoklész kardjaként függenek.

Egy költözés jelenti a nagy fordulópontot közös életükben, illetve annak rövid és hosszabb távú vonzatai. A pár mindenesetre kezd elhidegülni egymástól, mígnem az ötödik házasságforduló napján Amy eltűnik otthonról mire Nick hazaér. Az eset emberrablásra, később meg már gyilkosságra utal. Itt indul meg az az eseménysorozat, ami házas életük egyre sötétebb bugyraiba vezet el minket és mutatja meg, hogy mennyire más minden, mint amit a felszínen látunk és, hogy a legelbűvölőbb párkapcsolatok is milyen óriási fenyegetéseket rejtenek a mélyben. A játékidő utolsó harmadára pedig egészen megdöbbentő fordulatokkal és történésekkel szegez minket a képernyő elé az alkotás.

Le kell szögeznem, hogy a Gone Girl azért nem játszik Fincher mesterműveivel egy ligában. A Harcosok Klubja, a Játsz/ma vagy a Hetedik kultikus státuszát meg sem közelíti a Gone Girl. Ugyanakkor az sem igaz, amit sok helyen leírva láttam, hogy a színészek játéka felszínes lenne. Rosamund Pike-nak szerintem kb. ez élete alakítása eddig és Ben Affleck sem vall szégyent. Az átlagos, talán kissé lassú tempóban induló és kibontakozó cselekmény egy idő után magára ölti azt a jellegzetes Fincher-i köntöst hangulatként, ami a rendező védjegyévé vált és onnantól nem szabadulunk a film sötét oldalától és a felmerülő kérdésektől. Talán még életünk párja mellé is libabőrösen fogunk bebújni az ágyba, legalábbis azon az egy éjszakán, amikor ezt a filmet végignézzük.

tibike: 8/10, imdb: 8,3/10 (255.175), rottentomatoes: 88%

amerikai akciófilm. rendezte: Chad Stahelski. főszerepben: Keanu Reeves, Willem Dafoe, Michael Nyqvist, Alfie Allen.

 *****

Aki ebbe a filmbe belekezd, annyit mindenképp tudjon róla, hogy ez egy tömény akciófilm és nincs benne egy darab olyan elem sem, amit ne láttunk volna már valahol máshol is. Ha ezt megértettük, kellemes időtöltés van kilátásban, már ha a zsáner egyáltalán érdekli a nézőt.

John Wick (Keanu Reeves) alvilági körökben hírhedt, rettegett bérgyilkos vérprofizmusa és teljes érzéketlensége miatt. Azaz csak volt bérgyilkos és csak volt teljesen érzéketlen. Egy nő miatt kiszáll a buliból, csakhogy ez a nő egy idő után meghal (nem, nem megölik és nem miatta vesz a történet előre borítékolható "fordulatot") és nem hagy mást Johnra, csak egy nagyon aranyos kiskutyát, aki nagyon a férfi szívéhez nő. De sajnos ezt korán elveszik a visszavonult gyilkológéptől, miután az egyik helybeli klán ficsúrja (aki egy "nagy ember" fiacskája) szemet vet John dögös '69-es Mustang-jára és megvenné tőle, de az meg nem adja.

Miután a normális élethez kapcsolódó utolsó köldökzsinórját is elvágják, Mr. Wick felveszi a kesztyűt, otthon feltöri a betont, hogy jól elrejtett fegyverarzenáljához jusson és nekivág, hogy szarrá lőjön minden kedves érintettet az ügyben.

Keanu nekem kellemes meglepetés volt. Mindig is szerettem a filmeket, amikben játszott, de őt magát sosem tartottam valami nagy színésznek. Nos, ez most sem változott, de az idő szerintem azért jót tett neki. Valahogy komolyabban vehető, karizmatikusabb és jobb kiállású színész vált belőle a kor előre haladtával. A Trónok harca szereplés meg Alfie Allen-nek tett "jót", hisz felkérték, hogy itt is eljátszhassa a legnagyobb patkány szerepét, ahogy George R.R. Martin elképesztően jó fantasy sorozatában is teszi azt. Nyqvist hozza a kötelezőt, Dafoe meg elég keveset szerepel. Több szót nem is érdemes ejteni az alakításokról, mert ez nem a film erőssége. Helyette viszont végig pörgést kapunk, dögös és karcos akciójelenetek tömkelegét főleg rengeteg lőfegyveres mészárlással (enyhébb pisztoly-kata?) és nagyon, tényleg nagyon sok fejlövéssel. Én még ennyi agyloccsantást egy filmen belül nem láttam. Keanunak jól áll ez a szerep meg a sötét öltöny eleganciája megfestve ellenfelei vérével. Szóval a film lényege, az akció ütős és intenzív, nem az a CGI végletbe átcsapó popcorn nyáladzás, de sajnos nem is a tökéletes arányérzékkel adagolt, letisztult fajta (pl. Man From Nowhere, Collateral), amit én annyira szeretek. Ami meg nagyon nem tetszett, hogy túl sok volt a kiszámítható történés még egy akciófilmhez képest is, plusz nem kellett volna belezavarni Wicket úgy legalább 2-3 olyan jelenetbe, ahol az elhalálozási százaléka bőven 90 fölé tehető volt. Az egy alkotáson belül elég egyszer is, itt meg szimplán túllőttek a célon.

tibike: 7/10, imdb: 7,6/10 (39.363), rottentomatoes: 83% (ez nagyon meglepett, hogy ilyen magas)

norvég-svéd-dán fekete komédia. rendezte: Hans Petter Moland. főszerepben: Stellan Skarsgard, Bruno Ganz, Pal Sverre Hagen.

*****

Új év, kicsit változtatok. Tömörítek a formátumon és a leíráson is, így biztos, kevesebb időmbe kerül majd az értékelések szerkesztése és talán így több filmről tudok írni a jövőben.

Na, de most nézzük ezt a remek skandináv alkotást.

A messzi északon egy isten háta mögötti norvég településen Nils hókotróként dolgozik a hegyekben. Igazi hókotró parkja van jó pár tekintélyt parancsoló több tonnás monstre gépjárművel. Munkáját lelkiismeretesen végzi, sokszor kisebb konvojok előtt tisztítja meg az utakat és még az Év Polgárának is megválasztják a helyiek annak ellenére, hogy bevándorló.

Mindennapjai ott zökkennek ki, amikor fiát holtan találják drog túladagolás miatt. Nils 100%-ig meg van győződve róla, hogy fia sosem használt drogokat, így saját kezébe veszi az irányítást, amikor látja, hogy a hatósági szerv tucatügyként legyint az esetre. És öreg főhősünk nem is sejti, hogy innentől frankón felkavarja a lokális drogkartell eddig békés állóvizét. Ő csak a fiát akarja megbosszulni.

Az van, hogy ez egy kurvajó film és lassan már minden filmgyártásban komolyabban próbálkozó nemzet bemutat az utóbbi időben elkorcsosult álomgyáras USA-nak (svédek, dél-kóreaiak, japánok, németek, angolok...). Mondom ezt annak ellenére, hogy rengeteg amerikai filmet jól hozok ki itt a blogon, csak amíg ott 100-ból kell úgy kb. 10 db értékelhetőt kiválogatni, addig más országoknál kevesebb a választék és nem is baj, ha inkább a minőségre mennek. Mert a Kraftidioten egy minőségi fekete komédia nagyon jó karakterekkel, Stellan Skarsgard erős jelenlétével és minden aprósággal, ami pluszban megfűszerezi ezt a filmet. Ékes példája annak, hogy egy deka CGI-t nem kell a pofánkba tolni ahhoz, hogy hiteles és magával ragadó atmoszférát teremtsenek a készítők. Egy csomó jelenetet igazi hózivatarban vettek fel például. Nincs semmi túlgondolás, túlmodernizálás vagy ripacskodás, csak egy rakás hó, egy rakás gengszter, a bosszúálló öreg meg egy rahedli hulla, szépen mindegyikről név szerint megemlékezve...ami megint csak a film egy apró, de zseniális húzása. Sokaknak persze ez unalmas, egyszerű lesz. Mert az ingerküszöbünket fel- és eltolták az utóbbi kb. 5 évben szerintem, de nem kell kétségbe esni. Nézni és művelődni kell bizony ilyen filmeken is. A műfaj szerelmesei nem fogják megbánni.

tibike: 8/10, imdb: 7,5/10 (2.752), rottentomatoes: 85%

NÉVJEGY

Moon (Hold)

évjárat: 2009, angol

gyártó/forgalmazó: Stage 6 Films / Sony Pictures Classics

műfajilag: sci-fi

rendezte: Duncan Jones

főszereplők: Sam Rockwell + Gerty :)

Egy különleges kis sci-fit ajánlok ezúttal figyelmetekbe, ami koránt sem tökéletes, de az utóbbi idők felhozatalát tekintve igazi csemege, kezdve azzal, hogy a Hold esetében el is felejthetjük azt a fogalmat, hogy blockbuster, ami önmagában is üdítő tény.

Sam Bell (Sam Rockwell) a Holdon teljesít szolgálatot egy űrállomáson, óriás bányászgépeket felügyel, amik létfontosságú energiaforrást túrnak ki a Holdon, majd az energiát szállítható formátumban Sam a Földre lövöldözi az állomásról. Lényegében tök egyedül van, leszámítva a szuper intelligens számítógépet, Gertyt. Gerty elsődleges feladata, hogy védelmezze Samet, de feladata nem ilyen egyszerű, hisz az állomást és a bányagépeket birtokló vállalatnak is jelent.

Sam 3 éves kontraktusa a végéhez közeledik, amikor meglehetősen furcsa események láncolata indul be a bázison és már ő maga sem tudja, hogy teljesen becsavarodott-e vagy valami egészen más dolog áll a furcsaságok hátterében. Nem könnyű józanon ítélkeznie önmaga felett, amikor környezete három évig teljesen be volt szűkülve, plusz egyre nehezebben oldja fel a magány okozta traumákat is.

PRO: Nem akarom bántani a mai blockbuster sci-fiket, de amikor az ember azt látja, hogy egy eléggé lerágott csont témából (magány az űrben, elidegenedés, megosztott elme, tárgyakhoz vagy növényekhez beszélünk...), ilyen szűkös játéktéren ennyire fasza filmet hoznak össze az alkotók, akkor bizony nagyon örül. Legalábbis a magamfajta sci-fi rajongó biztosan. Egy ilyen filmhez persze kell a frappáns színészi alakítás, ami nem túl tolakodó, de nem is kevés, hisz akárhogy csűrjük vagy csavarjuk, a Hold egy egyszereplős film. És Sam Rockwell megdöbbentően jól hozza Sam Bell karakterét, meg is merem kockáztatni, hogy ez a legjobb alakítása eddig. Magának a filmnek pedig nagybetűs hangulata van és a nézőt is könnyen kiverheti a verejték a bezártság érzet és a bizonytalanság miatt. Nincs sok helyszín a filmben ugyan, de ami van, az királyul lett megépítve vagy éppen mesterségesen megszerkesztve. Tetszetős a bázis, fakó és steril külsőségével nyomasztó hangulatot áraszt, uralkodó a fehér szín, de sok eszközön látható a viseltség vagy a kosz. Apró dolgokra is odafigyeltek a kellékesek és ez jó. A szuperszámítógép, Gerty figurája pedig zseniális. Imádtam, ahogy a hangulatjeleivel fejezte ki az adott helyzethez való hozzáállását.

KONTRA: Vannak technikai bakik (például amikor egy felvétel újra lejátszásánál a párbeszéd üresjáratai kimaradnak és másodszorra ugyanaz a video hamarabb és hiányosan lesz lejátszva az eszközön), de ezek eltörpülnek a nagybetűs hangulat és a film feszültsége mellett. Viszont ami igazán elrontja a Holdat, az szerintem az, hogy nagyon hamar kiderül az igazság és gyakorlatilag a kezdeti nagy para fel is van oldva. Ezen a ponton már nem Sam pszihés állapota, hanem teljesen más miatt aggódhat a néző, ami szerintem nem olyan izgalmas.

Én is, a nagyközönség, meg a kritikusok is jól hozták ki. Tessék megnézni :)

tibike: 8/10, imdb: 8/10 (207.365), rottentomatoes: 89%