Tibike filmet néz

NÉVJEGY

Trance (Transz)

évjárat: 2013, angol

gyártó: Cloud Eight Films, Pathé International, Film4 Productions, Indian Paintbrush, Fox Searchlight Pictures

műfajilag: thriller, krimi

rendezte: Danny Boyle

főszereplők: James McAvoy, Rosario Dawson, Vincent Cassel

Szerencsés vagyok, hisz újra láthattam egy James McAvoy filmet, aki nagyon gyorsan a kedvenceim közzé katapultálta magát, és habár a Transzban is kifejezetten jól teljesít, ez a film azért nem csak róla szól. Kevésbé is tudott brillírozni, mint mondjuk a Mocsokban. Ez persze nem gond, főleg, hogy Rosario Dawson és Vincent Cassel is főszerepet kapott, akiket meg már jóval régebbről nagyon bírok, és külön öröm volt őket egy sztorin belül látni. Az csak hab a tortán, hogy a Transzot az a Danny Boyle rendezte, akinek többek között a 28 nappal később, A part, vagy, hogy mást ne mondjak, a Trainspotting c. filmeket köszönhetjük. A felsorolásból is kiderül, hogy Mr. Boyle nagyon szabadon jár-kel a különböző műfajok között és hiába kapott például A part anno nagyon rossz fogadtatást, jómagam eddig minden általa dirigált produkciót színvonalasnak tartottam.

Na, de mi is a sztori? Simon (James McAvoy) megrögzött szerencsejátékos, aki pókeren nagyon sokat veszít, majd még többet kér kölcsön - hátha végre a szerencse mellé áll -, hogy aztán ezeket az összegeket is bebukja. Így sok lóvéval és sokfelé tartozik. Mivel egy aukciós házban dolgozik, ahol igazi ritkaságszámba menő festményeket is elárvereznek, kiötli a tökéletes műkincs lopás tervét. Ami ott hiúsul meg, hogy frankón kiprovokál magának egy fejsérülést, ami után amnéziába esik és fogalma sincs, hova dugta a meglovasított méregdrága festményt. A bandavezér (merthogy nem egyedül végzi ám a piszkos munkát), Franck (Vincent Cassel) persze totál berág és módszeresen gyötörni kezdi Simont. Úgy tűnik viszont, hogy az erőszak nem segít, ezért kénytelenek bevonni egy szakavatott hipnotizőrt, Elizabethet (Rosario Dawson). Innentől kezdve elszabadul egy "kisebb" pokol és folyamatosan döbbenünk rá, hogy marhára semmi sem az, aminek látszik.

PRO: Nagyon szerettem a Transzot, igazán szórakoztató egy film. Príma a zenei aláfestés, tetszetős a képi világ, az audiovizuális élményt angolosan és színvonalasan tálalták. A vizuális élményhez Rosario is...khmm...nagyban hozzájárult, egy nem mindennapi és bevállalós jelenettel, amiben tényleg mindent megmutat és hát nem panaszkodhat. Maga a történetvezetés is nagyon rendben van a kezdeti nehézségek (kb. első 30 perc) után, és momentán több pontja is volt a filmnek, amikor fogalmam nem volt, hogy most hipnotizált elmében, valóságban vagy valós őrületben járunk.

KONTRA: A hipnotizáció központi téma, amivel kapcsolatban én meglehetősen szkeptikus vagyok. Persze ez nem vette el a kedvem, hisz akkor kb. negyed óra múlva kikapcsolom a filmet, de egyes jelenetek hipnotikus mélységét már tulzónak találtam. Aki nagyon-nagyon szkeptikus a témával kapcsolatban vagy zsigerből elutasító, az inkább ne is nézze meg a Transzot. Negatívum még, hogy az elején kissé lassan építkezett a sztori.

tibike: 8/10, imdb: 7/10 (59.889), rottentomatoes: 68%

NÉVJEGY

Green Zone (Zöld zóna)

évjárat: 2010, francia-amerikai-spanyol-angol

gyártó: Working Title Films, Universal Pictures (UK & US), StudioCanal (France)

műfajilag: akció, háborús. politikai thriller

rendezte: Paul Greengrass

főszereplők: Matt Damon, Greg Kinnear, Yigal Naor, Brendan Gleeson, Amy Ryan, Khalid Abdalla, Jason Isaacs

2003-ban járunk Irakban, a bagdadi megszállás idején. Roy Miller altiszt (Matt Damon) és osztaga tömegpusztító fegyvereket keresnek a káosz uralta utcákat koptatva azokon a célterületeken, amiket a hírszerzés jelöl ki számukra. Millernek hamar szembesülnie kell a ténnyel, hogy szar került a ventilátorba, mivel a célterületeken nincs semmi, amire rá lehetne fogni, hogy veszélyes vagy tömegpusztító. Hacsak nem számoljuk ide azt az impozáns terjedelmű és muzeális értékű galambfos tenyészetet, amit pont azon a bevetésen találnak, amivel a film is indul. Lényeg a lényegben, hogy hősünk egyre idegesebb lesz és egyre inkább kezd kételkedni a hírszerzés hitelességében, a felette álló körök megbízhatóságában, úgy egyáltalán az indítékban, amiért az iraki háború kirobbant. Azt innentől megindítja a lavinát.

Puritánul fogalmaztam és többet nem is akarok ebben a szekcióban írni a filmről, próbálom inkább a pro-kontra rész alatt kifejteni a véleményem, de azt be kell vallanom, hogy hibái ellenére engem ez a film szórakoztatott és végig szinten tartotta az érdeklődésemet, pedig kifejezetten utálom és fenntartásokkal kezelem a háborús filmeket.

PRO: Először is Greengrass és stábjának audio-vizuális munkája. Na, ez csillagos ötös. Pazarul visznek be a bagdadi utcák kaotikus világába nappali és éjszakai jelenetek alatt is. Amikor épp nincs akció, akkor is ránktelepszik a félig lebombázott város atmoszférája az utcán tolongó helybeliekkel, akik már a vízért is könyörögnek és útzárakat alkotnak amolyan húsfalként. Az egész nagyon hitelesnek, hátborzongatóan hat. Az akciójelenetek alatt meg mintha az operatőr is szaladna a katonákkal, kapkod ide-oda a kamera, sűvítenek a töltények, kapjuk a füstöt a pofánkba. Tovább nem ragozom, félelmetesen hangulatos az egész.

Másod sorban jó a megközelítés. Nagyon szimpatikus, hogy ebből az irányból táplálkozik a film, mármint abból, hogy az USA koholt casus belli alapján ment el megint a nagyvilágba faszagyereket játszani, miközben lefölözi az olajat, a fegyvergyártó nagyhatalmak meg újfent jól megszedhetik magukat. Bár maga a mozi annyira nem mélyül el ebben a dilemmában csak érinti a felszínt, mégis jó látni, hogy nem egy újabb kimondottan mellverős patriótafilmet kaptunk a futószalagról.

KONTRA: Nagy baj, hogy a film időt tévesztett és egyszerűen elkésett. 2010-ben mutatták be, amikor az amerikai népet már más bajok érdekelték és abban az időben már nem volt akkora nagy szó olyan filmet leadni, ami megkérdőjelezi az iraki háború kirobbantó okait vagy létjogosultságát. Ha korábban, a megfelelő időben jönnek ki vele, akkor most arról beszélnénk, hogy mekkora merész húzás volt. Ilyen távlatból eleve vicces kicsit az alapfelállás is: Miller bevetésen, nincs itt semmi, Miller újra bevetésen és megint nincs itt semmi. Lehet, hogy akkor most tényleg sehol sincs semmi? Most akkor miért is vagyunk itt? Kicsit l'art pour l'art-os a figura, komolyan és ezzel nem a L'art pour L'art-ot sértegetem most.

A másik probléma, hogy a karakterek egydimenziósak. Nem a színészi játékkal van bajom, de még Matt karaktere sem kapott mélységet, rendíthetetlenül megy előre és hisz a saját igazában, de, hogy mi játszódik le benne, arról fogalmam sincs és nem tud a nézőhöz közel kerülni így. Ha kicsit jobban keresztülviszik az ő karakterén keresztül a történetet, de úgy, hogy nem fajul el egyszemélyes drámává az alkotás, akkor az nagyot dobott volna az amúgy hibái ellenére is számomra érdekfeszítő filmen. Úgy látszik, a "nagy oldalakhoz" képest túl is értékeltem kicsit :)

tibike: 7/10, imdb: 6,9/10 (89.003), rottentomatoes: 53%

NÉVJEGY

Killer Joe (Gyilkos Joe)

évjárat: 2011, amerikai

gyártó: Voltage Pictures, Worldview Entertainment, ANA Media

műfajilag: thriller

rendezte: William Friedkin

főszereplők: Matthew McConaughey, Emile Hirsch, Juno Temple, Gina Gershon, Thomas Haden Church

Már vagy két hete megnéztem a Gyilkos Joe-t, de az is lehet, hogy van három is, mégsem tudtam egy épkézláb mondatot iderittyenteni róla. Valószínűleg azért, mert ez a film tényleg BETEG és ajánlani se tudnám senkinek jó szívvel. Valahogy mégis írnom kell róla, mert egyrészt ez a film újabb ékes példája annak, hogy az általam régóta temetett McConaughey nem csak szirupos karakterek sablonszínésze, hanem tud ez a fiú rendesen színészkedni is ám. Ráadásul itt nem mellékszerepet kapott, mint A Wall Street farkasában, hanem itt ő a "főhős" (nagyon idézőjelben!), és ha nem domborítana nagyot + nem lenne a Juno Temple által is hozzáadott érték, akkor gyorsan le lehetne húzni ezt a filmet a retyón. Másrészt, nekem bejön ez az alapsztori. Bizar, de legalább nem szokványos és ez igaz az egész filmre is. Nemcsak feszegeti a határokat és a nézők idegrendszerét, jóízlésének gátjait, hanem a határokat áthágva ajtóstul ront a házba és botránkoztat meg.

A sztoriról csak annyit, hogy a drogdílerkedésben is utazó Chris a film elején megszívja...tartozik. Nagy ötlete a probléma kibekkelésére, hogy felfogadja a helyi hatóság egyik hátborzongató figuráját, aki inkognitóban bérgyilkosként is tevékenykedik, hogy végezzen a saját anyjával (akit különben az egész család rühell és már rég elvállt az apjától stb.), mert annak zsíros ötven rongyos életbiztosítása van. És itt jön a képbe a teljesen aberrált és erőszakos, ám ugyanakkor rettentő rendmániás bérgyilkos szerepében Mr. McConaughey, azaz Killer Joe Cooper. Elég, ha annyit mondok, hogy a dolgok nem mennek simán, ami az üzletet illeti, a többit meg rátok bízom. Matthew miatt érdemes egyszer megnézni + jómagam nagyokat röhögtem az IQ-harcos Ansel megmozdulásain, de ez egy valóban nehezen ajánlható és BETEG film. Ha a megnézése után egy darabig nem fogtok rántott csirkecombot kívánni, ne engem okoljatok.

PRO: Matthew McConaughey-re most már oda kell figyelni, rá nem lehet panasz a filmben és nem baj, hogy ilyen későn érő típus. Egészen megdöbbentő, hogy ilyen karaktert alakít azok után, amilyen pedigrével rendelkezett. Eddig. Számomra pozitívum az alapelgondolás, jó, hogy nem szokványos filmről van szó, de az a baj, hogy...

KONTRA: ...hogy nem elég jó a kivitelezés. Friedkin túlzottan ránkmászik és lesokkol, de nem mindig jó értelemben, sajnos. Átesett a ló tulsó oldalára és az az igazság, hogy arról fogunk később beszélni a film kapcsán, hogy mennyire gusztustalanok a kulcsjelenetek, nem pedig arról, hogy végig feszültség alatt tartott a 102 perc. Mert ez sem sikerült, egyszerűen nincs szinten tartva az izgalom. A film vége szerintem meg szimplán szar.

tibike: 6/10, imdb: 6,7/10 (40.139), rottentomatoes: 78% (a kritikusok imádták, a usereknél 61%-on áll a rottenen)

NÉVJEGY

Filth (Mocsok)

évjárat: 2013, angol

gyártó: Stell Mill Pictures, Film I Vast, Lionsgate

műfajilag: thriller, krimi, dráma

rendezte: Jon S. Baird

főszereplők: James McAvoy, Jamie Bell, Imogen Poots, Eddie Marsan, Joanne Froggatt, Shirley Henderson, Jim Broadbent, Emun Elliott, Shauna Macdonald, Gary Lewis

Irvine Welsh könyvből készítettek már kultikus filmet, mint tudjuk. Igen, a Trainspottingot, még 1996-ban Danny Boyle, amin még középiskolásként meredtünk a szobatársakkal és sokszor a könnyeinkkel küzdve görcsöltünk a röhögéstől, sokszor meg döbbenten bámultuk a képsorokat szótlanul. Aztán meg újra és újra megnéztük a remekművet.

Az aktuálisan górcső alá vett tétel a szintén Welsh műből adaptált Mocsok, aminél kifejezőbb címet nehéz lett volna találni. A fő-főszereplő, a James McAvoy által alakított zsaru eszelős egy figura. Alkohol- és drogfüggő, ez egy dolog. Ugyanakkor olyan masszívan gátlástalan egy rohadék, hogy tök természetesen jönnek elő belőle azok az ötletek és megmozdulások, amikkel genyóbbnál genyóbb módon tesz alá a munkatársainak, hosszabb távon kijátssza őket egymás ellen, lefekszik az asszonyaikkal és mindezt azért, mert kilátásba kerül egy előléptetés az őrsön, amit mindenképp neki kell megcsípnie. Közben egy gyilkossági ügyön is dolgozik a mocsoktól bűzölgő skót utcákon, aminek kimenetele nagyban befolyásolhatja a ranglétrán való előrejutását. Mégsem Skócia fertőzött szívéről, a lepukkant helyszínekről kell itt beszélni. A mocsok a főhős maga, az utolsó szemétláda Bruce Robertson, akinek instabil, de impulzív és a maga nemében lehengerlően karizmatikus karaktere áll a fókuszban, és ahogy egyre jobban csúszik ki a szétintrikázott talaj Bruce lábai alól, úgy zuhanunk mi nézők is a mocsok alá temetett őrült elméje egyre mélyebb rétegei közé. Így fordul a film groteszk krimiből valóságos drámába, méghozzá úgy, hogy meglehetősen szűrreális csatornán vagyunk végigvezetve.

A karakterközpontúság miatt viszont majdnem minden James McAvoy-on múlott, amit pedig ő varázsol a filmben, az parádés. Félelmetes, mennyi rétegével tudott azonosulni Bruce személyiségének, és ahogyan ezeket fokozatosan kibontva közvetíti felénk...hátborzongató. Egyszerre tudtam röhögni rajta, vagy éppen odakívánni egy temetkezési vállalkozóhoz próbafekvésre, de ugyanakkor sokszor marhára rámijesztett és szívből tudtam szánni is. Azt nem mondanám, hogy ő vitte el a hátán a filmet, egyszerűen inkább róla szólt és kész.

PRO: Fergeteges James McAvoy alakítás egy nagyon sokszínű filmben. Első blikkre egyszerűnek tűnik a főhős személye és a film műfaja is, de hamar bajba kerülhetünk, annyira sokrétű lesz a móka :) Az angoloktól megszokhattuk, hogy tisztában vannak a filmzene fontosságával és azok szerves részét képezik az alkotásaiknak. A Mocsokban is pompásan választották meg a dalokat a jelenetekhez. Nagyon sokat hozzá tesz ez is az élményfaktorhoz.

KONTRA: Amikor ilyen bátran nyúlnak különböző műfajokhoz és vegyítik őket, fennáll a veszélye, hogy az átmenetek nem lesznek eléggé gördülékenyek és a film értelmi síkja szagatottá válik. Sajnos a Mocsok is beleesik ebbe a hibába, több ponton is. Sőt olykor maguk a vágások is olyan élesek lettek néhány jelenet között, ami már feltűnően zavaró. Az pedig, hogy ennyire a középpontba helyezték a főhőst, minden mást szinte csak köretnek mos mellé a sztoriban, és hiába McAvoy élete alakítása, ez önmagában kevés ahhoz, hogy a Trainspotting mellé beállhasson egy újabb Irvine Welsh kultnak a Mocsok.

tibike: 8/10, imdb: 7,3 (13.167), rottentomatoes: 76%

NÉVJEGY

The Wolf of Wall Street (A Wall Street farkasa)

évjárat: 2013, amerikai 

gyártó: Red Granite Pictures, Appian Way Productions, Sikelia Productions, Emjag Productions, Paramount Pictures, Universal Pictures

műfajilag: dráma, életrajzi, igaz történet alapján

rendezte: Martin Scorsese

főszereplők: Leonardo DiCaprio, Jonah Hill, Matthew McConaughey, Jon Favreau, Margot Robbie, Kyle Chandler

Kezdjük ott, hogy véleményem szerint ez a legjobb Scorsese+DiCaprio kombó alkotás eddig, ami valaha megszületett, pedig van jópár. Még a hétvégén láttam, betegen, de olyan szinten katapultált a betegségemből, hogy most is a hatása alatt vagyok. Betegségem tovaröppent és az a három órányi fergeteg ami a piától, kokótól, a zseniális Lemmon 714 quaalude-tól, egyéb tudatmódosítóktól és a luxusribancoktól túlfűtött sztorival együtt gyalulta le a szürkeállományomat, na, az egyedi filmes élményszámba ment.

Lehetne itt összehordani még egy rakás hülyeséget, meg leírni, hogy ez a film is igaz történeten alapul, a 90-es évek Jordan Belfort sztoriján, de nem akarok belemenni részletekbe, mert ezt a filmet látni kell! Mint ahogy arról sem akarok hosszan ódákat zengeni, hogy Leó újfent brilliáns...hogy a brontba nem kapott ez az ember eddig még Oscar-t? De nem csak ő teljesít pazarul a vásznon, hanem Jonah Hill is a hűséges és egyben agyament partner/barát szerepében. Matthew Mc. pedig végre kilép a piperkőc szerepkörből és ha kevés játékidő is jut neki, azokat a perceket feldhetetlenné teszi számunkra (én is ütöttem a mellkasomat :D).

Ez úton is üdvözlöm az első 10 pontos filmet a blogon! Állva tapsolok a Scorsese+DiCaprio párosnak.

PRO: Úgy érzem, már leírtam :) Gyakorlatilag, minden. Egy percig sem unatkoztam.

KONTRA: Én nem találtam, de ha te találsz, dobjál be egy Lemmon 714-et :D Aki meg lehúzta a rottenen, tojjon sünt!

tibike: 10/10, imdb: 8,6/10 (158.830), rottentomatoes: 77%

NÉVJEGY

Captain Phillips (Phillips kapitány)

évjárat: 2013, amerikai 

gyártó: Michael De Luca Productions, Scott Rudin Productions, Trigger Street Productions, Columbia Pictures

műfajilag: dráma, igaz történet alapján, thriller

rendezte: Paul Greengrass

főszereplők: Tom Hanks, Barkhad Abdi, Max Martini, Michael Chernus, Catherine Keener

A film a Maersk Alabama nevű teherhajó 2009-es túszdrámáját veszi alapul, amikor is a több tízezer tonnás teherhajót ócskavasakból toldozott-foltozott motorcsónakokon kezdték el üldözni szomáliai kalózok, hogy ez a maroknyi törvényenkívüli megostromolja ezt a vasszörnyeteget és a legénység térdrekényszerítése után fogják-vigyék a szajrét.

2009. április 7-én az USA Tengerészeti Hivatala figyelmeztetést adott ki az amerikai zászló alatt hajózóknak, hogy az egyre kritikusabbá váló kalózhelyzet miatt legalább 1100 kilométer távolságot tartsanak Szomália partjaitól. A Maersk Alabama szomáli, ugandai és kenyai jótékonysági szervezetek számára szállított segélyt, a céljuk Mombassa kikötője volt. Richard Phillips kapitány hajóját mégis meg tudta csípni az egyik kalózcsónak, az Alabama ugyanis 500 kilométeren belül volt már a parthoz (ez a filbem sajna nem így van), amikor megtámadták április 8-án. Innen már nem sok vezet a túszdrámához. A film egyik nagy momentuna ugyanis, amikor a kapitány végül magára maradva a hídon olyan helyzetbe keveredik, hogy túsznak áldozza fel magát a legénység szabadságáért cserébe. Onnantól pedig kezdetét veszi a zárt mentőkabinban való együttlét a szomáliaikkal, ahol egyre jobban pattanásig feszülnek az idegek és megjelenik az amerikai hadsereg is.

A pozitív és negatív értelemben vett főhős játéka kifogástalan. Tom Hanks-ről amúgy is tudjuk, hogy vérprofi, amit most is bizonyít az eleinte mindent megpróbáló, de a végére idegileg teljesen összeomló kapitány szerepében. A valóságban állítólag sokkal kevésbé szerethető figuráról van szó amúgy, aki többször is figyelmen kívül hagyta a figyelmeztetéseket és sodorta óriási veszélybe így legénysége életét. Csúnya pereskedési folyamat indult meg az incidens után, kilencen perelték a céget a legénységből és természetesen Phillipset is rengeteg vád érte. Ebből a személyes szemszögből nézve a film meglehetősen torzítva adja a valóságot. Tom bácsi pazar játéka ettől még vitathatatlan, de a nagyobb meglepetést a túloldalon szembenálló amatőr Barkhad szolgáltatja, aki nagyon jól hozza a szomáliai kiscsapat vezérét, Muse karakterét. Miközben bölcs pofával rágcsálja a katot, állandóan ott van az arcán a "na, akkor mi is lesz a következő lépésem" tekintet; folyton nyugtatja a kapitányt: donvörri ájriss, evrriszin víílbí okéj - mondogatja. Elnevezi Irish-nek Phillipset :D Folyamatosan figyeli társait is, és ha a helyzet megköveteli, azonnal közbelép a konfliktusok során, hogy szükség esetén éreztesse, ki is itt a főnök. Ez a vézna csávó inkább gondolkodik és aztán cselekszik, keményen hajtja a büszkesége és érzi azt valahol, hogy végre most nagyot szakíthat.

Ez a film amolyan unikum is a teherhajók szerelmeseinek (bár mérnöki adatokkal és szakzsargonnal nem vagyunk elárasztva finoman szólva sem, de gondolok magára a látványra) és azoknak, akiket foglalkoztatja a szomáliai kalóz téma. Sajnos számomra nagy fájdalom, hogy az ellenpólus nincs eléggé kidolgozva. Habár a film így is hosszú és végig érződik, hogy az afrikaiak nem kegyetlen gyilkosok vagy valami vallási/etnikai szélsőség fanatikus ütőemberei, mégis hiányolom azt a minimális alapot, ami megmutatná, mi is vezetett a szomáliai kalózkodás kialakulásához. A valóságban a szomáliai kormány 1991-es összeomlása után nem maradt olyan hatósági szerv, ami a partot felügyelni, védeni tudta volna. Ez az állapot vonzotta oda az ipari túlhalászókat Japánból, Dél-Kóreából és Európából. Szóval az első kalózcsapatok Szomáliában az idegenek elkergetése érdekében alakultak. Gondoljunk bele, hogyan is vehették volna fel a versenyt ócska bárkáikkal a modern halászattal szemben. Érdemes ezért elgondolkodni azon, amikor Muse megemlíti néha, hogy igen, ő halász volt.

PRO: A maga nemében egyedi atmoszférájú film, amiben Tom Hanks megint bemutat egy nagy alakítást. Meglepően jó a számomra ismeretlen Barkhad Abdi színészi játéka. Elképzelni sem tudok olyan jól ismert színészt, aki megfelelő lett volna a szerepre, szóval ez volt a készítők egyik legjobb húzása, hogy a szomáliai kalózbrigád szerepeire ismeretlen arcokat szerződtettek le.

KONTRA: A feszültséget nem sikerült mindvégig fenntartani, volt kb. fél óra holtidő, ahol sajnos unatkoztam. Ezt a holtidőt meg kellett volna tölteni a szomáliai oldal, háttér részletesebb bemutatásával. Ha nagyon szőrös szívű akarok lenni, ide kell vennem azt is, hogy a film a valós történettől több sarkallatos ponton is eltér. És még így is ez a legütősebb túszdráma mozi, amihez eddig szerencsém volt. Nem sok hiányzott a tökéletességhez.

tibike: 8/10, imdb: 8,1/10 (104.021), rottentomatoes: 93%

NÉVJEGY

Silver Linings Playbook (Napos oldal)

évjárat: 2012, amerikai

gyártó: The Weinstein Company, Mirage Enterprises

műfajilag: romantikus, vígjáték

rendezte: David O. Russell

főszereplők: Bradley Cooper, Jennifer Lawrence, Robert De Niro, Jacki Weaver, Chris Tucker, Julia Stiles

Úgy látszik, ez egy ilyen filmnézéssel teli hétvége és sikerült még egy gyöngyszemet halászni a romantikus-vígjáték zsáneréből, méghozzá nem is akármilyet. Megint tudtunk itthon mozizni asszonykámmal :)

Engem ezzel a műfajjal elég nehéz megfogni, így a filmnek egyszerre kellett valahol különlegesnek és erősnek is lennie. Míg az előbbit a nem mindennapi alapszituáció, a második kritériumot Bradley és Jennifer átütő játéka abszolválta.

Pat Solitano (Bradley Cooper) mániás depressziós, 8 hónapot tölt egy diliházban miután félholtra veri azt a töritanárt, akit rajtakap, hogy a feleségével kamatyol a zuhanyzójukban. Elveszti az asszonyt, az állásást és a lakásást. Miután kiengedik, próbál nagyon optimistán hozzáállni az élethez és mindent megtesz, hogy betegségét kontrolálni tudja, de dührohamaival, nyers szókimondásával nehéz megbírkóznia. Betegesen küzd, hogy ex-feleségével lehessen újra, és, hogy az asszonyhoz minél több szép és jó hír jusson el róla. Tervét kissé akadályozza, hogy "szabadulása" után kénytelen a szüleihez visszaköltözni, ahol az apuka sem könnyű egy eset (Robert De Niro), mellesleg nem gyengén Philadelphia Eagles szurkoló és folyton fiacskájával akar meccset nézni, szerinte ugyanis Pat a kabala és a Philly akkor képes nyerni, ha együtt nézik a derbiket. A másik akadály, maga a lényeg, a film másik dilise, Tiffany (Jennifer Lawrence), akinek meghalt a férje és azóta ő is meglehetősen sok gonddal küszködik. Az élet egymás útjába sodorja őket és Tiffany felajánlja Pat-nek, hogy segít neki visszahódítani a feleségét, de cserébe ő is kér valami fontosat, és miközben egyre több időt töltenek el egymás mellett, egyre jobban dolgozni is kezd a kettőjük közti kémia. Noha egyikőjüknél meglehetősen sokáig kell várni, míg észbe kap és fogni tudja végre a szív jeleit.

PRO: Egyedi eset nálam egyelőre, hogy az általam egyik legkevésbé favorizált műfaj, a romantikus-vígjáték egy hétvége alatt két ilyen erős filmmel tudjon meglepni. A Napos oldal még a Majdnem híresnél is jobban tetszett. Bradley Cooper mostanában nagyon fel lett kapva, De Niroval sem először játszik együtt, de Jennifer Lawrence nálam most bizonyított igazán. Már A hallgatás törvényében is erős volt, amit művelt, de itt végképp feltette az i-re a pontot, hogy komolyan kell venni őt. A két színész között parádésan működött a kémia, jók voltak együtt és egy cseppet sem szokványos romantikus filmmel ajándékoztak meg minket, ők és az alkotók.

KONTRA: Csak annyi, hogy nehézkesen indult be. Az első kb. negyed órában 1-2 vicces jeleneten kívül kicsit unatkoztam.

tibike: 9/10, imdb: 7,9 (323.242), rottentomatoes: 92%

NÉVJEGY

Akmareul boatba (I Saw the Devil; Láttam az Ördgöt)

évjárat: 2010, dél-koreai

gyártó: Showbox/Mediaplex

műfajilag: thriller

rendezte:Kim Jee-woon

főszereplők: Lee Byung-hun, Choi Min-sik, Kim In-seo, Oh San-ha, Chun Ho-jin

Amennyire lehúztam Kim Jee-woon előzőleg megtekintett filmjét, az Erőnek erejévelt, most olyan szinten kell megemelnem a kalapomat ez előtt a film előtt, ami ízig-vérig a keményvonalas koreai mestermunkák színvonalát hozza. Lám-lám, csak vissza kell térni a hazai iparhoz és helyrebillen a világ.

Előrebocsátom, hogy a 18+os besorolás a legkomolyabban értendő és a film megtekintése szigorúan csak olyanoknak ajánlott, akik minimum edződtek egy Oldboy-on vagy Lady Vengeance-on, mert az a brutalitás, ami ebben a 140 percben ránkzúdul, annak néhány perce is kiűzi a világból a gyenge idegzetű/gyomrú nézőt, főleg aki hozzá sincs szokva, ahhoz, hogy a koreai thrillerekben mindent a maga valójában, naturaliszikusan és brutálisan szokás ábrázolni. Ez is egy ilyen film. Ilyen egy igazi thriller.

Kim Soo-hyeon (Lee Byung-hun) titkos ügynök terhes menyasszonyát brutális kegyetlenséggel gyilkolják meg. Ő pedig megfogadja, hogy ezerszeres kínt kell majd kiállnia az elkövetőnek, aki nem más, mint a pszichopata Kyung-chul, akit a zseniális Choi Min-sik alakít és akit az Oldboy óta imádok. Amit ebben a filmben is produkál, az egyszerűen elképesztő, feláll a hátamon a szőr tőle, hogy ilyen magas fokon képes hozni egy emberi érzelmektől mentes, bestiális figurát, akinek se fájdalom- se félemelem érzete nincsen, aki nem válogat az eszközökben és az áldozatokban sem (habár egyértelműen a fiatal és gyönyörű nőkre pályázik). Ez az ember megalkotta a nagybetűs szörnyeteget. Senki sem fog kételkedni szavaimban, aki végig bírja nézni a filmet. De bármennyire is csodálom ezt a színészt, a rendező személye kicsit elbátortalanított elsőre, mert én ha már koreai mű, akkor Chan-wook Park rendezőúr munkáit szeretem nagyon. Elbizonytalanodásom alaptalan volt, mert az a bosszú, ami kezdetét veszi, az szerintem példátlan a filmtörténelemben, de ha van hasonló, majd ajánljatok! Itt nem hirtelen felindulásból rajtaütéses és agyonlövéses/veréses bosszút látunk, nem is hidegen tálaltat...Soo-hyeon fogja és elkezd vadászni az Ördögre, újból és újból lecsap rá, gyötri és addig akarja ezt csinálni, amíg ezerszeresen vissza nem fizet mindent; amíg a szörnyeteget végre félni, könyörögni nem látja; amíg az áldozatai által átélt borzalmakat ő is meg nem ízleli; addig, hogy a végén talán már ő maga sem tudja, meddig...közben neki is szörnyeteggé kell vállnia.

Többet nem is tudok hirtelen írni, iszonyatosan letaglózott ez a thriller. Ilyet csak ritkán szabad nézni és tényleg csak egy nagyon szűk rétegnek ajánlható.

PRO: Ez a film újabb bizonyítéka annak, hogy a filmkészítés egyik magasiskolája jelenleg Dél-Kóreában van. Nincs mese, semmilyen hollywoodi thriller sem képes megközelíteni ezt a színészi játékot, iszonyatot és precizitást, amit a Láttam az Ördögöt nyújt. Szerintem csak idő kérdése, mikor jön az amerikai re-make, amit már annyi koreai darabnál megszokhattunk.

KONTRA: Sajnos néhány jelenetnél elvesztették az arányérzéket a készítők. Van pár brutális támadás, ahol szerintem nincs az az ember, aki túlél annyi és olyan jellegű ütést. Itt mégis vannak egészen meghökkentő túlélések. Nevetni azért így sem fogunk tudni, a film végig nem hagy szabadulni a nyomasztó légkörből (de ez már megint pró :)).

tibike: 9/10, imdb: 7,8/10 (45.546), rottentomatoes: 80%

NÉVJEGY

The Hobbit: The Desolation of Smaug (A hobbit - Smaug pusztasága)

évjárat: 2013, amerikai + új-zélandi

gyártó: New Line Cinema, Metro-Goldwyn-Mayer, WingNut Films

műfajilag: fantasy

rendezte: Peter Jackson

főszereplők: Martin Freeman, Richard Armitage, Ian McKellen, Ian Holm, Evangeline Lilly, Orlando Bloom + a sok törpe, meg néhány főhős a Gyűrűk urából + akik most nem jutnak eszembe

Jogos a kérdés, hogy miért a Lost-os Evangeline Lilly képét vágtam ide. Azért, mert a szereplő gárdából számomra az ő létjogosultsága volt a leginkább megkérdőjelezhető, mégis olyan nemes lazasággal hozta Tauriel karakterét, hogy az egyik legkellemesebb meglepetést szolgáltatta eme nagyszabású fantasy eposz következő részében.

Azon lépjünk túl, hogy az eredeti néhány száz oldalas Babó a Gyűrűk ura sikere után iszonyat ki lett bővítve és az ortodox középfölde-rajongók a hobbit-sagára csak legyintenek vagy unottan fújolnak sokszor. Ők is tudják, hogy nem is oly rég a Gyűrűk ura a mozikban meglapozta a filmes fantasy jövőjét és jelenét, hogy bármit is művelt Jackson Tolkien munkásságával, az nem csak jelenidő, hanem már most történelem. Életben tartották és egyben felemelték a fanatsy műfaját Jacksonék, tettek azért, hogy ne csak egy szűk réteg őrülete legyen ez a műfaj. És ez nagy szó.

Ezt a filmet volt szerencsém feleségem és apósom társaságában, 4D-ben, moziban megtekintenem. Évente egyszer mozizunk kábé, de akkor megadjuk a módját. Pont ez az, amiért nagyon nehéz írnom erről a filmről, mert full-extrákkal láttam, százszor verték bele a tarkómat a székbe a harcjelenetek során, vagy spricceltek vizet, gőzt, istentudjamit a pofámba. Az viszont vitathatatlan, hogy ez a sorozat a Gyűrű Szövetségével kezdve a fantasy rajongók filmes mekkája. Szinte minden gyönyörűen van megkomponálva, tömör gyönyör az egész film és moziban komolyan nem érzed, hogy ez majdnem három óra! Ha így nyúlnak hozzá fantasy őskövületekhez, felőlem bővítsék, mert nem rongálnak semmit, csak pluszt adnak hozzá. Annyira bennem vannak az élmények, hogy magáról a sztoriról nem is tudok érdemben nyilatkozni. Fantasy rajongóknak akármilyen formában is, de ezt látni kell!

PRO: Igen, igen és igen! A fantasynak létjogosultsága van, Jacksonéknak hála filmes reneszánszát éli a műfaj. A Smaug pusztasága pedig nem más, mint a saga nagyszerű, következő lépése. Várjuk a folytatást. Még, még, még!

KONTRA: Nehéz ilyet találni, nekem mégis sikerül :D Mivel moziban láttam és annak idején az első részt is, de azt 3D-ben, ezért kétségeim vannak. Van egy olyan érzésem, hogy A hobbit sorozat (nem tudom, hogy nyomásra vagy sem, de) ki lett élezve a technika ördögének, a 3D-nek, hogy a belső tartalom egy fokkal kevesebb, mint a Gyűrűk urában, hogy itthon nézve talán nem nyújtana akkora élményt. Ezért csak kilenc per tíz. Ha kérdezitek, miért nem 10/10, hát ezért. A rotten kritikusai szerintem túlzottan lehúzták amúgy.

tibike: 9/10, imdb: 8,2/10 (189.217), rottentomatoes: 75%

NÉVJEGY

Pain & Gain (Izomagyak)

évjárat: 2013, amerikai

gyártó: Paramount Pictures, Platinum Dunes, De Line Pictures

műfajilag: akció, vígjáték, igaz történet alapján

rendezte: Michael Bay

főszereplők: Mark Wahlberg, Dwayne "The Rock" Johnson, Anthony Mackie, Ed Harris, Tony Shalhoub, Bar Paly, Ken Jeong

Michael Bay nevével az utóbbi időben összefort a durva amerikai patriotizmus, az agyonlassítások sűrű használata, meg úgy eleve, hogy csak blockbuster-eket képes rendezni. Az Armageddon és A szikla óta ennyire jó filmet szerintem nem is rendezett, mint a Pain & Gain, ami igaz történet pillérein nyugszik.

A 90-es években Miamiban történt ugyanis, hogy három testépítő Daniel Lugo (Mark W.) vezetésével letért a "jó" útról és veszélyes, bűnös játékba kezdtek. Daniel kinéz egy dúsgazdag kuncsaftot az edzőteremből és el akarja venni mindenét. Nem elég neki, hogy ők meggazdagodnak, teljesen tönkre akarja tenni a pénzes áldozatot. Mindezt az amerikai álom hajszolásáért, azárt mert Ő odateszi, mert a valóságban pénz nélkül bolhányi kispolgároknak érezhetik magukat. Midenkinek megvan a személyes problémája a csapatból, van, aki a józanságáért küzd a kereszténység kálváriáját megjárva és van, akinek péniszproblémái vannak a szteroidoktól. Peter Stormare itt is befigyel egy röpke vicces jelenet erejéig. Hiszik, hogy a pénz megoldást nyújt problémáikra. Igen vagy mégsem? Hova vezethet a "jószándékból" elkövetett bűncselekmények láncreakciója, főleg ha ilyen sejtagyúak a tervezők és végrehajtók? Ezt már rátok bízom, mert ez egy olyan Bay film, amit megint érdemes végre megnézni. Akkor is, ha nem tökéletes alkotás. Nagyon jól szórakoztam rajta, az eredeti sztorit meglehetősen emészthető, vicces csomagolásban szolgálja fel.

PRO: Sok-sok év óta ez a legállatabb Bay film, ami igaz történetet dolgoz fel, de a drámai sztorit képes szórakoztató anyagként a nézőbe oltani. Az alapszituáció is meglehetősen egyedi, hasonló kiindulóponttal, indulóhelyzettel én nég nem találkoztam. Frankó dialógusok, pazar képi világ, ez a film igazán szórakoztat.

KONTRA: Pont az, ami az erőssége. Sokan nem fogják jó néven venni, hogy az eredeti történet sok helyen ennyire el lett bagatelizálva. Aki az igazi drámára vágyik, annak a film súlytalan lesz. Az is gyengeségként róható fel, hogy önmagához képest nyomokban, de számomra még mindig túl sok a Bay-védjegy belassítás. Mikor jönnek már rá végre, hogy a szimpla járkálás lassítása és közben a főhősök egoista pofájának mutogatása nem dögös?! Tényleg nem az!

tibike: 7/10, imdb: 6,5/10 (89.374), rottentomatoes: 49%